A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1987-1. (Szeged, 1988)

Embertan - Farkas Gyula: A magyar antropológia története kezdettől 1945-ig

mészetű (96) és nem kereste azok kegyeit, kikkel a tudományon belül vagy azon kívül érintkezett... véleményét nyíltan megmondta akkor is, ha az tetszésre nem talált. (Ezért életét a félreértések, meg nem értések sora s nyomában a mind nagyobb elkedvetlenedés kíséri.) A tudományos munka volt egyetlen szenvedélye, melyben nem ismert határt, sem mértéket. Amilyen szigorú volt hivatalos dolgokban, ép oly jó szívű volt, ha kértek tó'le. A legnagyobb szívességgel, örömmel adott tanácsot sok9—10. kép. Benczúr Gyula rajza Kollmann keletbalti típusáról (Bartucz nyomán) szór anyagi támogatást is a hozzá bizalommal fordulónak. Rajongó szeretettel tanított, mégha gyengélkedett is. A tanításnak és tanítványainak élt. Lelkes hazafi volt fájó szívvel látta a magyarság pusztulását, az egykéket" (34). Ugyanakkor „TÖRÖK ma összekötő' kapocs lehet a magyar és szlovák antropológia között", mint ahogyan BARTUCZ írta (105). TÖRÖK halálával befejezó'dött a magyar antropológia eteó', hősi korszaka s a megalapozott tanszék, múzeum jó lehetó'séget biztosított arra, hogy a hazai antropológia fellendülése bekövetkezzen. Aligha lehetett azonban sejteni, hogy ez a tudományág Magyarországon ezt követó'en még nehéz évtizedeket fog átélni. A magyarországi antropológia alakulása a Török Aurél utáni időszakban Az 1881 és 1912 közötti idó'szak bármennyire is rendkívüli haladást jelentett a magyar antropológia fejló'désében, aránylag már korán jelentkeztek a problémák. Ez elsó'sorban az Országos Régészeti és Embertani Társulatban mutatkozott meg, amelynek működése negyedik évében, 1882-ben sem TÖRÖK, sem LENHOSSÉK JÓZSEF nem szerepelt az előadói között. Ekkor még ugyan BARNA 101