A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - †Börcsök Vince: Pálfi Ferenc számadáskönyve

jelenik, könnyen elhullanak. Olykor a szarka is megtizedeli a csirkefalkát. Táplálékuk eleinte a hántolt köles, a köleskása. Ahogyan felcseperednek, óvatosan térnek rá a kukoricadarára. Szívesen helyettesítették a kotlóst kappannal, mert az sokáig nem hagyta el a csirkéket. A kakasherélést nyáron, cséplés tájékán végezték. A kakas heréjét kivették és a kakas szájába tömték. Taraját visszavágták, a keletkezett sebet fahamuval beszórták. Amikor a csirkéket alá akarták tenni, pálinkát öntöttek a szájába, berugatták és mire felébredt, ott találta a kiscsirkéket maga körül. Ha ez az eljárás nem járt eredménnyel, levarrták a szemhéját, ily módon nem tudta a kiscsirkéket bántani. A kappan húsa ízletes volt és gyorsabban is fejlődött, mint a kakas. A piacon jobb árat fizettek érte. Cséplés tájékán a páranként összekötött csirkéket vitték a piacra. Hét végén vágtak le egy-egy csirkét. Először levesben főzték meg, ha kirepedt a lába, félfövésben lévő paprikáskrumpliba tették, ily módon összefőtt a krumpli a hússal. A rántani való csirkét vétkeitek levágni. Tojástermelésből hiányos adatokat közöl a számadáskönyv, nevezetesen az inflációs időszak három évéről (1922, 1923, 1924.) Az infláció utáni két évben ugyancsak hiányzik a tojáshozamról szóló tájékoztatás. Viszonylag elfogadható hasonlítást tehetünk az elemzés alá vont tíz év tojáseladásáról. Ezek szerint legkevesebb évi mennyiség, 60 db 1930-ban és a legmagasabb, 304 db 1926-ban volt. Öt évben nem szerepel tojáseladásból származó bevétel (1922, 1923, 1924, 1928, 1929), ami nehezen magyarázható. Lehet, hogy a számadáskönyv vezetőjének mulasztása forog fenn, de az is lehet, hogy a tyúkállományt ért betegség miatt megtizedelt tyúkok csak a házi szükségletet látták el. Keltetéshez a tojást gondosan válogatták ki. Tavasszal, a jó idő beálltával megindult a tojástermelés. Húsvétkor a család is jelentős mennyiséget fogyasztott. A kora nyári tojásból tarhonyát és tésztát készítettek. A késői ültetésre legalkalmasabbnak a „kétasszony közi" (augusztus 15—szeptember 8.) tojást tartották. Télen általában a minimális tojáshozam miatt felment a tojás ára. Amikor tavasszal bőségesen tojtak a tyúkok, a tojás ára a legalacsonyabb volt. A sertésállomány elemzését koca, malac és hízó csoportok szerint végeztük. Koca eladása 1923-ban (2 db) és 1926-ban (1 db) szerepel a bevételi tételek között. Ez elfogadható adat, mert a jól fialó anyakocát hosszú ideig megtartották. Süldő eladása csupán két évben történt: 1921-ben 10 db., 1926-ban 2 db. Legtöbb bevétel a malacokból, pontosabban választási malacokból figyelhető meg. A vizsgált 10 év közül csak egy évben nem mutat ki a számadáskönyv bevételt (1927). Három évben szerepel 8—8 db. Megfigyelhető, hogy az inflációs években sem akadozott az eladás. Váltakozó intenzitással minden évben került piacra választási malac. A pengő megszületése évében (1927) tapasztalható megtorpanás, mert egyedül ebben az évben nem találtunk malaceladásból bevételt. Ezt követően a pengős években fokozatosan emelkedik az eladott választási malacok száma, míg végül 1930-ban elérte a csúcsot; 14 db választási malac eladásáról tájékoztat a számadáskönyv. Hízósertés két év kivételével (1921 és 1930) szerepelt a bevételek között. Általában évenként egy-egy hízott sertés eladását rögzítették. Csupán 1929-ben szerepel 3 db. Megállapítható, hogy a 3 db hízott sertés eladása után 1930-ban nem került sor eladásra. A hizlalni való süldőket Egyed napján (szeptember 1) fogták be. Eleinte sűrű csávát kaptak, amibe főtt krumplit törtek össze és azzal javították a disznók eleségét. A krumplit üstben reggelenként főzték. A válogatás során kimaradt vágott példányok, vagy vetni sem alkalmas apró krumplik kerültek az üstbe. Gyakran elő.fordult, hogy válogattak a főtt krumpliból és a reggeli szalonna mellé fogyasztották. Kukoricaszedéskor csöves kukoricát öntöttek eléjük. Amikor megunták ezt a takar94