A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - †Börcsök Vince: Pálfi Ferenc számadáskönyve

városra. Két kannát füleikkel összefordítva, azokat egy kendertörülközővel összekötve a vállukra vették oly módon, hogy az egyik kanna eló'l a másik hátul volt. Jobb és bal vállukon váltogatva iparkodtak vele a városra. Más gazdaságokban a tejfeldolgozás sajátos eljárásait figyelhetjük meg. Szokás volt a túrút is oly módon kicsurgatni, hogy egy-egy túrús-ruhába. belerakott félig kész túrút úgy akasztották a csurgató állványra, hogy az gömböchöz hasonló, egybe marad, most már kész túró. Az eladó megmér egy-két gusztusos túrócsomót és azt átaljdban kínálja eladásra. Természetesen vigyáz arra, hogy inkább többet kapjon érte, mintha kilóval mérte volna. A túrócsurgató állvány házilag barkácsolt, kecskelábon álló, szögletes puhafa gerenda, amelynek oldalából fafogak állnak ki. Erre akasztják a csurgatnivalókat, olymódon, hogy a savó összegyűjtésére különféle edények elférjenek az állvány alatt. A piacos nap előtti délutánon már hozzálátnak a piacra való elkészítéséhez. Felöntik az aludttejet túrósruhába, majd vájdlingba egymás tetejére rakják. A vájdling szélén összegyűlő savót levesmerő kanállal addig szedik, amíg a kanál valamelyest megmerül. Aztán még a kora esti órákban csurgatják. A piacra való indulás előtt lehetőleg fehér vesszőből font garaboly aljába tiszta szalmát tesznek, erre fehér ruhát terítenek és így rakják a túrót a garabofyha. A kocsin olyan helyre kell tenni, hogy a csöpögő savó ne okozzon semmi gondot. Az esti fejeskor fejt tejet a vályúban lehűtik, majd 10 literes ónozott, később zománcos kannába töltik és ezt is viszik a piacra. A tejfölt az aludttej felöntése előtt evőkanállal gyűjtik és kimérve árulják. A piacos kocsi gyakran már éjfélkor elindult, mert a homokos úton lassan haladt, másrészt a korábban érkezők jobb helyeket foglalhattak el. A tej nagyon kényes portéka, ezért tisztán kellett vele bánni. Lásd: Bevétel a tejhaszonból 1920—1930 közötte, táblázatot. A tejhaszon után jelentős a cseresznyéből elkönyvelt összeg. A vizsgált 10 éves ciklusból csak egy évben (1921) nem tartalmaz bevételt. Megfigyelhető még az almaeladás gyakorisága is. Felmerül a kérdés, hogy vajon oltványokat, gyökérsarjakat vagy magról nevelt csemetéket ültettek Pálfiék. A számadáskönyvben a kiadási tételek között szerepel 20 db körteoltvány ára (1925. III. 28.) továbbá 6 db gyümölcsfa ára (1926. III. 31.). Ez arra utal, hogy nemesített fákat ültettek. Megerősít ebben bennünket a számadáskönyv készítőjének Ferenc nevű fia (1928), aki egyedül tekinthető a számadáskönyv vonatkozásában hiteles adatközlőnek, bár alig pár éves volt az általunk vizsgált időszakban. Pálfi Ferenc beteges ember volt. Ferenc fiát nagyon szerette. Mindent megbeszélt vele. Innen adódik, hogy ifjú Pálfi Ferenc értékes adatközlő. Az apa és fia közötti jó kapcsolatot bizonyítja az a tény is, hogy amikor a fiú katona volt, naponta kapott levelet édesapjától. Az apa büszke volt a fiára, aki valóban rendkívül mozgékony, napjainkban is ügyesen gazdálkodik, 12 hold földet művel. Mindent géppel végez. Saját gépparkja van. Ezen felül 2 db 50 m-es fóliaházban szekfűt termel. Adatközlőnk elmondta, hogy jelentős mennyiségben vásároltak nemesített oltványt, de maguk is neveltek csemetéket. Az újszegedi kertészektől hozták a szemzőgallyat. Először apja unokaöccse, bizonyos Józsi bácsi vezette be a szemzés tudományába Pálfiékat. A nemesített almacsemetéket már maguk állították elő. Később, igaz elvétve, bevételi forrásként is előfordul. (12 db őszibarackfa 1 pengő 1927. III. 12.) Szőlőből és származékaiból (bor, pálinka) csak az infláció után találhatók bejegyzések folyamatosan, a bevételi tételek között. Az öreg tanya mögött volt 100 öl szőlő. Ez is az öreg tanya sorsára jutott: kidobták. Vagy az ültetés kezdetleges módja, vagy a fajták ellen volt kifogás. De az is lehet, hogy a tanyaépület új helyének kijelölése motiválta Pálfi Ferencet. 91