A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - †Börcsök Vince: Pálfi Ferenc számadáskönyve

magtár. A gang zárt legyen, egyik végén konyha, a másik végében előszoba. Egyik szobában kemence, a konyhában berakott tűzhely készüljön. A téglát habarcsba kell rakni, ahol nem jön rá pucolás, ott fugolva legyen. A vályog is bőven legyen habarcsolva. A padlást jól elkészített sárral legalább 6 cm vastagságúra kell tapasztani. A mester köteles az összes épület földjeit 6 cm vastagságú száraz földdel lefurkózni. A mester nem köteles asztalos munkát végezni, az ácstokokat azonban igen, mégpedig a szimplább ajtóknál akácfa küszöbökkel. Bizonyára a jó munka honorálására a záradékban foglaltak szerint az építtető gazda, a fenti fizetési díjakon felül fizet 200 kg rozsot, 100 kg szemes kukoricát és 100 kg burgonyát. A szerződést aláírta Pálfi Ferenc munkaadó, tintával, tanúk: Tanács János és Sárkány István, ceruzával. Építőmesterek: Kónya és társa, ceruzával. A szerződés kelte 1925. VII. 1-én. Fizetve 54 kg rozs. VII. 4-én 21 kg szalonna. VII. 4-én 5 q rozs. VII. 18-án 5 q rozs. VII. 27-én 5 q rozs. VIII. 8-án 2 q 55 kg rozs. VIII. 17-én jobb oldalon ceruzával feljegyezve: 45,60 q rozs ára 14 400,400 korona, 11 q krumpli ára 800 000 korona, 150 q csöves tengeri 180 000 korona, 21 kg szalonna 525 000 korona = 12,185 000 korona. Kónya és Társa kaptak 12,185 000 korona értékű anyagot 14,047 100 koronát vásárlásra. Együttes kiadás 26,212 100 korona. Lásd kiadások házépítésre táblázatot. Pálfi Ferencnél a feljegyzés módszere már véglegesen kialakult. A megelőző, tehát az 1921. évben még egyszerűbben oldja meg a feladatot. A lap közepén fent közli az évet, továbbá a kiadást vagy bevételt tartalmazza az oldal. Az első oszlopban római számmal jelöli a hónapok számát, majd a második oszlopban arab számmal a napokat. Ezután hosszabb vonal következik a tétel megnevezésére (Pl. 8 liter tej ára). Majd kissé következetlenül hol az első, hol pedig a második oszlopban a hétjegyű szám beírására, könyvelésére alkalmas helyre írja a bevétel, vagy kiadás összegét. Az 1922. év könyvelési adatait vizsgálva, a jan. 3-tól május 13-ig beírt 40 tételből 28 a tejjel vagy annak származékaival (tejföl, túró) foglalkozik. Szerepel benne 60 1 tej ára (feltétlenül a tejbegyűjtőbe szállított tejhaszon volt, ez 840 korona bevételt jelentett. A 7 és 8 literes tételek piaci árulásból származnak. Kilenc alkalommal szerepel a tejföl a bevételi források között és egyetlen alkalommal sem közlik az egységárát, csupán a végösszegek összehasonlítására van módunk. Azért árultak bögrékből, mert így a piaci hatóságok nem köthettek bele a tejhasznot áruló tanyai Őstermelő piacozásába. Ha a piacra fazékban vitték a tejfölt, akkor a helyszínen kellett kimérni. A hitelesített, ónozott vagy zománcos 2 dl-es mérőedénybe, aminek verdung volt a neve. Ha összevetjük a fenti időszak két legfontosabb piaci portékájának adatait, megállapíthatjuk, hogy az infláció még nem érezhető. Adódnak ugyan kisebb eltérések, de ezek a kínálat és minőség következményei. A tejföl ára 50 korona két alkalommal, másutt 80 korona. A tejfölből elkönyvelt legnagyobb tétel 220 korona, másutt 280 korona. A túróból származó bevétel nagyritkán szerepel a bevételi rovatban. Részben, mert a tej feldolgozása hosszabb időt és nagyobb körültekintést igényel, másrészt érett túrót csináltak belőle. A frissen fejt tejet beoltották, azután túrós ruhába felöntötték. Egy nap múltán, amikor a savó lecsurgott, megsózták és külön erre a célra használt kis dézsába (túrús dézsa) belegyúrták. Eleinte sűrűbben, később mind ritkábban átgyúrták. Dézsástúrú névvel illették. Szívesebben fogyasztották, a szalonnánál is jobbnak tartották. A borivók borkorcsolya néven emlegették, mert érett túróra jobban csúszik a bor. Az iskola mellett volt a tejbegyűjtő. Oda is vitték a tejet. Minden másnap Szegedre is hordták, előre megbeszélt helyekre. A harmincas évek előtt kerékpárral, a húszas évek elején pedig gyalogszerrel, a vállukon vitték a tejet a 16 km-re levő 90