A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Fodor Ferenc: A napraforgó termesztése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson

ereszkedett. így a lovakat könnyen ki- s be tudták vezetni. Visszabillentés esetén a keringélőt az ajtó felőli, legmélyebben fekvő pontjánál fogták meg és emelték a helyére. Elengedve a kötelet, az visszaállt eredeti helyzetébe. A keringélőt két eró'sebb, vagy négy gyengébb ló húzta. Fontos volt, hogy nyugodt, összeszokott lovakat fogjanak be, mert ez az egyenletes meghajtás elősegítette a következő helységben lévő hántoló és a vajszoló tökéletes működését. A fiatal lovak általában be sem mertek menni a küllők közé, és ha be is mentek, akkor később ijedtek meg, amikor odaértek a meghajtott szerkezetekhez, melyek a gyors forgás következtében igen erősen zakatoltak. Akinek nem volt megfelelő lova, kért a gazdától, vagy összefogott olyan gazdával, aki tudott lovat adni. Ezt azután vagy a vámnál egyenlítették ki, vagy ledolgozták. 1. kép. Orsó a tengellyel A következő helység a vajszház. Itt hántolták és őrölték meg a ricamagot. A hántoló orsókerekét (1. kép) a keringélő hajtotta meg. Ezeket a függőleges állású, 5 cm átmérőjű fogakat alul és fölül is egy-egy fakorongba csapolták be, amelyeket vaspántokkal vettek körül. A fakorongok az orsó tengelyére voltak erősítve. A tengely alsó vége a medvén (2. kép) lévő csapágyban forgott. A csapágy szeme (amibe a tengő vége forgott) minden irányba elmozdítható volt a négy csavar segítségével. Mindezt körbevette a kőpad, amely az alsó (nem forgó) követ tartotta. Ezt a követ safnifákkal (faékekkel) állították be. Az állókő fölött volt a forgókő. Az ebbe beépített vasban volt egy négyszögletű, csonkagúla alakú lyuk, amely pontosan illeszkedett a tengely fölső végén hasonlóan kiképzett taréjra. (3. kép) A helyes föltételt egy 76