A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Fodor Ferenc: A napraforgó termesztése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson

A kukoricával együtt kapálták. Régen nem használtak gyomirtót, azt tartották, hogy pünkösdre egyszer Je köll kapáni". Azt mondták, hogy csak akkor lehet elmenni a szentkúti búcsúba, ha a kukorica már meg van kapálva. A ricát rosszabb volt kapálni, mint a kukoricát, mert hasonlóan a répához kicsi korában nagyon gyámoltalan, könnyen kifordul a földbó'l. Ráadásul még a föld is általában elhanyagoltabb, mivel a mezsgye, vagy a kukoricaföld széle sokkal tarackosabb volt, mint a többi. Az elsó' kapáláskor a rica 20—30 cm magas. Ekkor már nem tudja a fogoly sem kiverni. Tehát ki lehetett egyelni. Ahol két tó'nél több maradt, a többit kihányták, vagy elpalántálták. Ha késett a kapálás, vagy az első kapálásnál elfelejtették kiegyelni, akkor a második kapálásnál már a kukoricafattyal együtt összegyűjtötték és a birkáknak, vagy a teheneknek adták. A jószág jobban szerette a ricát, mert a belseje ekkor még puha és édes ízű. Ügyeltek arra, hogy ha a ricasor a kukoricasor végébe esett, akkor a rica sortávolsága egybeessen a kukoricasorok távolságával. Ha nem így lett volna, akkor ekekapázáskor a ló letaposta és a kapa kivágta volna. Homokon a ricát azért is vetették, hogy enyhelyt tartson a gyengébb növényeknek a tavaszi széllel szemben. Amikor a rica elérte teljes magasságát, akkor az alsó leveleit leszedték, először még csak egy méter magasságig. Ezt a kukoricafattyal együtt a teheneknek adták. Erre általában a szegényebb emberek voltak rászorulva, akiknek nem volt megfelelő nagyságú legelőjük. Sűrűn ráparancsoltak a kisgulyásra is : „Szöggyé' fattyat mög ricalevelet a jószágoknak." Ezt a gyerekek szívesen csinálták, mert a tehenek megátalkodtak: addig sem kellett rájuk vigyázni, el lehetett menni a szomszéd gyerekekhez játszani. Ha az alsó leveleket és a kis fejeket leszedték, akkor nagyobb fejű rica termett. Amelyik száron több fej is nőtt, azt fiasricának nevezték. Amikor a rica kivirágzott, a gazda földje díszét látta az aranycsipkés korongokban, fia pedig suttyomban leletépve egy-egy fejet, nagy fantáziával rajzolt a tányérra, ujjával letördelve a magok tetejéről a porzók maradványait. A gyerekek kedvenc játéka volt még a forgózás: két, egymástól 30—40 cm-re levő, erős ricaszárra fölkapaszkodva bukfencet vetettek a levegőben. Aki már jól tudta, az egymás után többet is megcsinált, amíg el nem szédült. A gyerekek az átfordulás számát tartották döntőnek a versenyben. A szárak távolságát jól kellett megválasztani és főleg erősségüket. Ha gyenge szárba kapaszkodtak, az könnyen eltört, ilyenkor a fejreesés és a velejáró szégyen elkerülhetetlen volt. A gyerekek ekét és ökröt is csináltak ricaszárból. Olyan bokrot téptek ki, amelynek két ága volt. Ezeket az ágakat kb. egy méter hosszúra törték. Ezek szolgáltak az eke két szarvaként. Egy másik, egyágú ricát is kitéptek és ezt teljes hosszában meghagyták. A tövét az eke két szarva közé tették, az lent megszorult, így lehetett húzni. Ha jó mező volt a jószágoknak, a gulyás gyerekek fél napokat is szántogattak ily módon. A kifejlett ricaerdőben a második kapálás után gyom nem nőtt, csak ricaszádor, mert úgy elszívta a rica a tápanyagot, illetve akinek erdeje volt, az nem győzte leszedni az alsó leveleket, és így a sűrű levélzet megakadályozta a napfény behatolását is. A ricaszádor a rica gyökerén élősködő növény, 20—30 cm magasra nő meg. A ricasor nem csak a gyomot nyomta el, hanem a mellette lévő két sort is. A szegényebb emberek ezért vetették csak a legszükségesebb mennyiséget. Szívesen fogtak azonban földet résziből a nagyobb gazdáktól, ricaerdőnek. Ősszel Szentmihály napja után a kukoricával együtt szedték le a ricát is. Kaszakéssel, nagykéssel a tányér és a szár találkozásánál körbevágták a fejet és az könnyen leszakadt a szárról. Rakásra hányták, vagy lapjával egymás tetejére helyezték. Kukoricahordáskor a kukorica tetejére dobálták, vagy ha több volt, akkor külön vitték be. Fontos volt, hogy leszedjék idejében, mert a verebek és a varjak sok kárt 72