A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Néprajz - Fodor Ferenc: A napraforgó termesztése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson

A napraforgó termelése, felhasználása és az olajsutulás Csólyospáloson FODOR FERENC (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) A napraforgó (Helianthus anuus) más növényekkel együtt Amerikából került Európába. Kezdetben dísznövényként vetették, késó'bb olajos magva miatt termesztése igen elterjedt.

1 Az általam vizsgált terület, Csólyospálos a Kiskunság délkeleti részén található, talaja igen homokos. Itt a múlt század végén történt betelepüléssel egyidó'ben honosodott meg a napraforgó, elterjedt tájszóval rica termelése. A táplálkozásban oly nagyjelentőségű olajat itt sem nélkülözhették. Páloson a századfordulón már két olajsutút is építettek, ahova nem csak a helybeliek, hanem a környékbeli puszták lakói is eljártak olajat sutultatni. Sajnos az olajsutúk működését ma már csak a szegényes szakirodalom és az idősek elbeszélései alapján ismerhetjük meg. A napraforgó vetése, gondozása Igénytelen növény, de a földet nagyon kiéli. A magas, humuszban gazdag, homokos talajt szereti. Ezért is vetették általában a kukoricaföld szélére, vagy a nagyborozda mellé. Külön ricaerdőt csak azok az emberek engedhettek meg maguknak, akiknek legalább 25—30 hold földjük volt és tudták is trágyázni. Egyidőben vetették a kukoricával, április végén, május elején. Általában két sort vetettek a kukorica szélébe. A bokrokat 70—90 cm távolságra tették egymástól. Az erdőt négy borozdára, kb. 60—80 cm-re vetették. Egy-egy bokorba 8—10 magot is tettek. Azért kellett ilyen sok magot vetni, mert tavasszal a foglyok nem tudtak szemhez jutni és a bujkáló ricát kiverték. Manapság a fácánok elszaporodásával ez még nagyobb gondot okoz a termelőknek. A keléskor gyereket is állítottak a rica őrzésére. Az arra járó megkérdezte a gyereket : — Mit csinálsz itt hé? — Vigyázok a ricára. — Miért? Hogy ki ne keljen? — Nem, hanem hogy a foglyok ki ne verjék. — Akkor te nem a ricára vigyázol, hanem a foglyokra. A gazda jobban örült annak, ha a ricát verték ki, mint a kukoricát. Ha a kukoricabokrot kiverte a fácán, akkor a kelés után be kellett fotózni. Ezek a bokrok elmaradtak a többitől, Ősszel csak csetle termett rajtuk. A ricabokrot nem kellett újból vetni, mert a másik bokorban több maradt és abból átültettek a hiányzó helyére. Átültetni csak akkor lehetett, ha már legalább 20—30 cm magas volt, és esó's idő járt, máskülönben nem fogta volna meg. Ezt palántálásnak hívták. 1 Selmeczi Kovács A. 1970. 71