A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

Az 1879-es szegedi árvíz utáni rekonstrukció időszakában képzőművészeti életünk üteme meggyorsult. Az itteni jelesebb festőink közé sorolhatjuk — az árvíz okozta tragédiát nagyszabásúan megörökítő — Vágó Pált, akinek egy képét (Átkelés a vízen) a Völgyesi-gyűjtmény őrizte. Vele együtt Kacziány Ödön (Alkony a Tiszán) és Tölgyessy Artúr (Felhők) szintén azon helyi kötődésű festőknek számítanak, akiknek alkotásai ekkor már a budapesti tárlatokra is eljutottak. Az akadémikus vonaltól — a századfordulótól kezdve — mindinkább elváló szegedi festészet hangvételében a nagybányai piktúrához kötődik, mivel a legtöbb akkori fiatal helyi művész a Nagybányai Művésztelepen is tanult. Sőt mint Nyilasy Sándor (Tisza-part, Leányportré) és Károlyi Lajos (Dinnyevásár,Ősz az újszegedi parkban), e jelentős festészeti társulásnak alapító tagjai is voltak. Később, a szülővárosában letelepült Nyilasy színpompás képein a tápéi parasztifjúság (Sétáló fiatalok) életkedvét fejezte ki, csakúgy mint kortársa, Heller Ödön (Tápéi utcasor). A Szolnoki Művésztelepnek Zombory Lajos (Szántás) volt az egyik alapító tagja, a régi vásárhelyi festők között élő Endre Béla (Alföldi táj) pedig az egyik jeles délalföldi mesternek tekinthető. Közös bennük az volt, hogy mindketten szegedi születésűek. 6. Medgyessy Ferenc: Lovas. (Vázlat, dr. Talpai Emil gyűjt. Kiállítva: 1970. Szeged) 323