A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - †Szelesi Zoltán. Műgyűjtés Szegeden II.

7. Koszta József: Leányfej. (Lucs Ferenc gyűjt. Kiállítva: 1973. Szeged. Ma a Móra F. Múzeumban látható.) Az alföldi természeti és társadalmi témák iránti érdeklődésen kívül, a szegedi művészek részéről már a század első évtizedétől egy ún. „európai orientáció" is kimutatható. Voltak olyan külföldet járt helyi művészek, mint a képei révén igen tehetséges Szőri József (Udvarlás citeraszóval), továbbá Cs. Joachim Ferenc (Tengerpart) és mások, akiknek alkotásain a párizsi-iskola modern hatása érződik. Ami ábrázolóművészetünk szocialista hagyományait illeti, ez a Tancsköztársaság alatt vezetőszerepetjátszó Hódi Géza (Halász), Papp Gábor (Nő szegfűvel) és mások munkásságában nyilvánult meg. Az 1919 utáni ellenforradalmi megtorlás nemcsak emigrációba kényszerítette művészeink legjobbjait, de a festő Kukovetz Nana (Városrész) és Heller életét is kioltotta. A két világháború között a szocialista szellemiséget az itt élő festők közül Dinnyés Ferenc (Kazlak, Tiszapart), továbbá Parobek Alajos (Színvázlat a Sztrájk с képhez) művei érzékeltetik leginkább. Szeged ismertté vált grafikusai közül Vadász Endrét (Mása) említjük meg. A „tegnapról — a mába", vagyis a múlt rendszer évtizedeiből, a felszabadulás utáni időszakba áthajló tevékenységű festőink közül Tápay Lajos (Szántás vihar előtt), de főképpen a legjelentékenyebb két helyi mester, Erdélyi Mihály (Kikötőrész éjjel) és Dorogi Imre (Lovak) különféle megoldású táj- és figurális kompozícióit mutatta be a Völgyesi-gyüjtemény, Ők sajnos a közelmúltban épp úgy elhunytak, mint a szíve szerint Szegedhez húzó Herman Lipót (Kelenvölgyi út). Tisza-parti városunk régi és új művészetét szintetizálni igyekvő Völgyesi-házaspár kollekciójában itteni kortárs festők alkotásaival is találkoztunk, így többek közül a már elhunyt Jánoska Tivadar (Tisza Tápénál), Rimanóczy Géza (Sárga rózsák) és Tóbiás György (Juhász Gyula) műveivel. De a munkásságuk teljében lévő Fontos 324