A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Roboz István: Földreform és magyarság Csehszlovákiában 1918–1938

az őslakos magyarok mindössze 2 katasztrális holdat (1,15 ha) kaptak — temetőnek.

69 Más kontextusban — a 23 déli járásban — az Összes juttatott 59 312 fő kapott 137 990 ha-t. Ugyanezen a területen 8943 magyar kapott 17 590 ha-t (ebből 8245 törpebirtokos).

70 Ha arányaiban tekintjük a szlovákiai magyarok földhöz jutását, és ezt az arányt adaptáljuk Kárpátaljára, akkor itt a magyarságra jutó kiosztott földet 1000—1100 hektárra becsülhetjük. így a Szlovákiában és Kárpátalján a magyarságra eső összes juttatás maximálisan 28 000 hektár. Akár országos viszonylatban, akár Szlovákia és Kárpátalja viszonylatában tekintjük e tényt, meg kell állapítani, hogy a magyarság számarányánál jóval kisebb mértékben részesült a felosztott földből. Fontos ezt hangsúlyozni, ugyanis a szakirodalomban általános az a felfogás, miszerint a csehszlovákiai magyarok számarányukat meghaladó mértékben részesültek volna a juttatásokból. A mértékadónak tekinthető Arató-tanulmányban olvasható : „Ami a magyarokat illeti, a lefoglalt földterület 9,98 %-át ők kapták meg. Ez vitathatatlanul meghaladta a magyarok számának arányát."

71 Megkísérlem rekonstruálni, miként alakult ki ez a tévedés. Mivel nem állnak rendelkezésre mindenre kiterjedő részletes adatsorok a földreformról, mindenki, aki a földreformról ír tanulmányt, óhatatlanul kénytelen másodlagos forrásokat és feldolgozásokat felhasználni. (A hivatkozott munkákat ld. az irodalomban.) A csehszlovákiai kisebbségi magyar... 820—821. oldal közli, hogy 1928-ig Szlovákiában és Kárpátalján 238 940 ha-t osztottak, amelyből a magyarok részesedése 24 364 ha volt. Ez a részesedés 9,98 %-os (látható, hogy nem ennyi, hanem 10,2%^. Ezt az adatot átveszi Jócsik i. m. 27—28., azonban időpont megjelölése nélkül. Ő egyébként megjegyzi, hogy a magyarság a lefoglalt földnek még 1 %-át sem kapta. (Nála egyébként a magyarokra eső juttatás 19 466 ha. Ez a fent említett 238 940 ha-nak nem 9,98 %-a, hanem 8,15 %-a;) Arató i. m. 89. oldal ugyancsak időpont megjelölése nélkül átveszi ezt a százalékos arányt. Azonban ha az általam ismert legkisebb számot veszem alapul a lefoglalás tekintetében (3 963 064 ha), és az Arató által juttatásként megadott 22 833 ha-ral számolok : a magyarok országos részesedése 0,70%, Szlovákia és Kárpátalja viszonylatában (lefoglaltak 1 614 658 ha-t) is csak 1,72%, a szántónak pedig 6%-a. Ez vitathatatlanul nagymértékben alatta maradt a magyarok számarányának. A hivatalos népszámlálási adatok szerint ugyanis a magyarság a köztársaság lakosságának 1921-ben 5,6 %-a, 1931-ben 5 %-a, Szlovákia lakosságának 1930-ban 17,6 %-a, Kárpátaljáénak 15,4%-a.

72 A nemzetiségi kulcs önmagában természetesen nem lehet alapja semmilyen, alapvetően gazdasági—-szociális igénynek, így nem lehetett vezérelve a földreformnak sem. Láttuk, hogy erről szó sem volt. Nem alap nélküli azonban az az igény, ami egy földreformnak igazi célja kellene legyen, hogy kielégítve a nincstelenek és a kisföldűek jogos földigényét, megoldja, vagy jelentősen csökkentse a szociális és ezzel a nemzetiségi problémákat. Szociális szempontból jogos volt a nemzetiségi nagybirtokok kisajátítása, nemzeti szempontból azonban diszkriminatív volt, hogy a tényleges igénybevétel elsősorban őket érintette, az ún. államalkotó nemzet birtokosai a lefoglalt föld döntő hányadát visszakapták. A nagybirtokok kisajátításával és felosztásával a magyar (és természetesen a szlovák és a ruszin) mezőgazdasági munkások és egyéb alkalmazottak tömegesen vesztették el munkájukat. Különösen érintette ez a magyarokat, a Felvidék magyarlakta területein ugyanis nem érvényesítették a törvények szociális előírásait, amelyek 69 Szvatkó P. 1938. 37. 70 OL К 200 FM 2250/1939. (1875) 71 Arató E. 1977. 89. 72 A népszámlálási adatok: Arató E. 1981.113. és Varga 1.1938.40. 304