A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Horváth Ferenc–Zombori István: Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól (1878)

régiségtan naplójában viszont mindössze 38 db egyéb régészeti lelet került bejegyzésre, amiket Lechner Lajos királyi biztos tételesen adott át a városnak. Ugyanakkor Reizner János megjegyzi, hogy további leletek is átadásra kerültek: „...Lechner ezen túl még több régiséget, építészeti maradványt adott át rövid úton. Mindezeket a várbontás alkalmával a régi épületek, egyházak faragványos köveit, mintázott tégláit, mint középkori építészet igen becses maradványait a tanács külön gyűjteményben őriztette. Ezek a kőemléktárban kezeltetnek.''''

6 Reizner másik feljegyzéséből ugyancsak arra gyanakodhatunk, hogy a faragványokat külön kőtári naplóban tartotta nyilván,

7 ez azonban vagy nem is valósult meg, vagy pedig elkallódott még a század első évtizedei alatt, hiszen egyetlen késó'bbi kutató sem hivatkozott rá. Ugyanezt a gyanút erősíti az, hogy a Régiségtan Naplóban 93—149. számok alatt leltározták be a várbeli egyéb régiségeket a kó'faragványokon kívül — szemben a 38 db, Lechner által átadott tétellel — azzal a megjegyzéssel, „...hogy az érmék külön vezetett éremtári naplóban szerepelnek."* 1965-ben, amikor Entz Géza és Szakály Ernó' a várbeli kőtárat rendezte és a faragványokat azonosította, 80 tételbó'l álló kiállítási anyagot állított össze, amiben ugyanakkor nem szerepeltek a kiállításra nem alkalmas, viszont kétségtelen a várbontásból előkerült, ma is külön tárolt, legalább a kiállítottakkal azonos számú faragvány töredékek.

9 Kováts kéziratos könyve tehát távolról sem terjed ki a kó'tár anyagának egészére.

10 További adatok eló'kerüléséig azonban sem Kováts István szerepét, sem a kó'tár régi törzsanyagának a várbontásból való eredetét nem kérdőjelezhetjük meg. Ugyancsak erre int, hogy Kováts önéletírásában egyértelműen elmondja, hogy 90 napon át, a várbontás elejétől a végéig figyelemmel kísérte a munkálatokat.

11 Entz Géza 1965-ben a faragványok aprólékos elemzése során a vár bontásából előkerült faragványokat több nagy csoportra, két román, két gótikus templom anyagára, valamint gótikus és renaissance világi épületek elemeire osztotta. A román stílusú faragványokból feltételezése szerint a XII. századi darabok a Szent Györgytemplom, a XIII. század eleji töredékek az alsóvárosi Szent Péter templomhoz, a gótikus faragványok pedig a várbeli templom és az alsóvárosi ferences templomhoz köthetők. Entz Géza kutatásai óta azonban néhány új szempont merült föl Szeged középkori templomaival kapcsolatban. Cs. Sebestyén Károly véleménye szerint a XIII. századi faragványok egy várbeli templomhoz tartoztak. Entz Géza ezt a véleményt abból a megfontolásból vetette el, hogy a XIII. században kiépült vár esetleges egyszerűbb előzményében — ha ilyen egyáltalán létezett — nem feltételezhetünk ilyen rangos, faragványokkal díszített épületet.

12 Szekfű László a Szent Mária patrocínium elemzésére és Györffy György kutatásaira támaszkodva mutatta ki egy korai, szerinte az 1030—1040-es években épült várbeli templom létét, amelynek felépülését Szent Gellért tevékenységéhez kötötte. Helyesen mutatott rá, hogy a vár területéről e A Szeged-városi múzeum régiségi és történelmi emléktárának Naplója I. kötet 1883—1906. évek. 22—31. 7 Tanácsülés 1888. nov. 12. Reizner János könyvtárigazgató jelentése a városi múzeum felállítása tárgyában. Kelt. 1888. okt. 18. „Az új kulturális intézmény tehát csakis régészeti s történelmi emlékek megőrzésére szorítkozzék... öt osztálya lenne: I. Kőemléktár, II. Éremtár, III. Régiségtár, IV. Fegyvertár, V. Történelmi arcképtár" (Csongrád Megyei Levéltár 10424/1888) Az adatra Nagy Ádám hívta fel a figyelmünket. 8 Vö. 6. jegyzet. 9 Entz G. 1965. 1—32. 10 Szekeres László (Szabadka, Városi Múzeum) régész szíves szóbeli közlése szerint Kanizsán magántulajdonban további Kováts István feljegyzések kallódnak, melyek tartalmát nem ismerjük. Nem lehetetlen, hogy ezen a nyomon juthatnánk el a hiányzó rajzokhoz. " Kováts I. 1981.435. 12 Entz G. 1965. 10—19. 171