A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)
Középkori és újkori történelem - Horváth Ferenc–Zombori István: Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól (1878)
egyáltalán nem ismerünk Szent Erzsébet utcájára utaló adatot, ezzel szemben az 1522es tizedjegyzék tanúskodik arról, hogy a „Plathea Lisa", azaz Szent Erzsébet utcája — s nyilván az ott álló temploma — a Felsővároson keresendő. Ugyanakkor a szegedi szandzsák 1548. évi összeírásában a vár belsejében találjuk a „Boldogasszony utcát", ami nem más, mint az egykori, Szűz Mária tiszteletére emelt templom emléke. 13 Ez pedig nem más, mint a szávaszentdemeteri görög monostor XII. századi birtokösszeírásában szereplő Szent Mária egyháza. 14 Ezek a következtetések igazolják Cs. Sebestyén eredeti feltételezését, hogy a vár területén már a XI— XII. században állt egy templom. Nagy Zoltán kutatásai szerint a várbontás alkalmával előkerült XI— XII. századi bronz „pátriárkái" kettőskereszt, s valószínűen a kőbárány néven ismert Agnus Dei dombormű is e korai várbeli templommal hozhatók kapcsolatba. 15 Ezt a templomot, melynek pontos helyét, alaprajzi elrendezését nem ismerjük, a kőanyag tanúsága alapján a XII. században alaposan átépítették, majd a XIV. században gótikus stílusúvá alakították át. Ez utóbbi templomot azonosították korábban Dugonics András nyomán a Szent Erzsébet-templommal. 16 A vár gótikus templomához tartozott a fehér mészkőből készült szentségház töredéke a XV. század negyvenes-ötvenes éveiből (44. lap). A várból előkerült faragványok némelyike természetesen származhatott elméletileg más szegedi templomokból is, így elsősorban az alsóvárosi Szent Péter és Havi Boldogasszony templomok, a Szent György és a Dömötör templom jöhetnek számításba. Végül Szeged gótikus és renaissance világi építészetének is kiemelkedő emlékei kerültek elő a vár szétbontott falaiból és épületéből. Egy kokeresztes ajtó, egy-egy renaissance ajtó és ablak és más faragványtöredékek a XV— XVI. századi világi építészet szinte kizárólagos helyi bizonyítékai, melyeket ugyancsak Entz Géza határozott meg. A gótikus ajtókeretről feltételezte, hogy talán épp az 1497-ben említett Szilágyi László-féle kőházhoz, a renaissance töredékek pedig a városházához tartozhattak. 17 A Kováts István által alapított kőtári törzsanyag azóta elsősorban barokk kori faragványokkal és szobrokkal, valamint a Szer-monostor területén és környékén végzett ásatások során előkerült román kori szobrokkal és faragványokkal gyarapodott. Az alsóvárosi templom jelenleg folyó feltárásával Szeged építészeti emlékei minden bizonnyal jelentősen gyarapodnak, ám mindezek sem kisebbítik, sőt tovább növelik Kováts István gyűjteményének városunk, s a magyar középkori építészettörténet számára felbecsülhetetlen értékét, amit Entz Géza fogalmazott meg tömören : „... E történelmi helyről hirdeti a kőtár, hogy az Alföld városai között, a középkori Szeged építészeti szempontból is első, ahol a központi hatalom támogatásával az akkori ország legmagasabb színvonalához kapcsolódó művészet és műveltség virágzott" 1 * Kováts István hosszabb időn át készített rajzaiból állt össze az a szürke, keménytáblával ellátott kötet (20,5X27 cm), amely ma a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található (leltári száma: A 54. 903). A benne található írott oldalak, ill. 13 Szekfű László írta a monográfia ide tartozó részeit: 1983. 283—288. 14 Győrffy Gy. 1952. 344—345, 359—361., 1953 86—87. 15 Nagy Zoltán írta a monográfia ezzel kapcsolatos részét: 1983. 292—294. A kutatás egyöntetűen elfogadta az Agnus Dei-faragvány szegedi eredetét, a Dorozsmáról való származtatás hagyományával szemben. (Vö.: Nagy Zoltán: A szegedi kőbárány II. Tiszatáj, 1947. 2. sz. 21—26.). Valójában teljes bizonyossággal ma már egyik vélemény sem bizonyítható. 16 Dugonics A. 1794. 144. 17 Entz G. 1965. 18. 18 Uo. 19. 172
