A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Horváth Ferenc–Zombori István: Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól (1878)

dolognak tartottam csak afféléket tanulni, amiből tisztességesen megélhessek.'"'

2. Ez a gyakorlati szemlélet vezette arra, hogy 120 aranyat ajánlott föl egy — az építészek, ácsok számára hasznos — a „gyakorlati építéstudomány" köréből való könyv megírására, amelynek kiadását is vállalta. 1860-ban pályadíjat ajánlott fel a város történetét feldolgozó mű számára. Jelentős összeggel támogatta a város iskolaügyét is.

3 Szeged múltja iránti szeretete és a szakmai érdeklődés együtt eredményezték, hogy a város központjában fekvő várra fokozott figyelmet fordított. A középkorban oly jeles erődítményt a XIX. század első felében már csak mint börtönt használták. 1857-ben Ferenc József katonai erődítmény jellegétől teljesen fölmentette, és csak mint katonai laktanyát használták. A város többször is próbálta megszerezni az értékes területet, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. Az 1870-es években számos átalakításra — régi épületek, falak bontására, új utak, csatornák építésére — került sor az erődön belül. Jelentősebb ilyen munkálatok folytak 1876—77—78-ban is. Ezeknél mindig ott volt Kováts István, és ügyelt a régi falakból, ill. a földből előkerült kövekre. A különböző típusokat és a jellegzetes darabokat lerajzolta. A Kováts István által megmentett kofaragványok és régészeti leletek Szeged történetének több nagy korszakához szolgáltatnak alapvető fontosságú forrásanyagot. Ezek nélkül szinte semmiféle konkrét tárgyi ismeretünk sem lenne Szeged római koráról, a romanika, gótika és renaissance helyi építészettörténetéről. Kováts megfigyeléseivel ugyanakkor hallatlanul fontos adatokat nyújtott a szegedi vár középkori építési szakaszainak meghatározásához, bár haláláig hitte, hogy a vár a török építménye volt. Tévedését nagyban menti, hogy ma sem tudjuk teljes bizonyossággal, mikor is épült a szegedi vár. Annyi bizonyos, hogy a kővár építésére legkésőbb a XIII. század második felében, az 1260—1280-as években került sor. A szegedi sókamara és a maros—tiszai sóátrakodó hely központi fontossága, valamint számos — itt nem részletezhető'^— történeti és régészeti adat azonban azt a gyanút keltik, hogy a kővárnak korai Árpád-kori, a római őrállomás egykori magvára támaszkodó előzménye is volt. Igaz, a vár bontása az épületek, falak építési technikájára, időrendi viszonyaikra vonatkozó megfigyelések nélkül folyt, s így a leletek is csak esetlegességgel kerültek elő, Kováts építész szemmel tett észrevételei a fennmaradt vártervrajzok mellett elsőrangú forrást jelentettek Cs. Sebestyén Károly számára a középkori várostörténet rekonstrukciójához.

4 A Kováts István önzetlen igyekezete folytán előkerült római feliratos kő, bélyeges tégla, antefixum-töredék, a nyolcszög és piskóta alakú padozattégla, valamint a sokat idézett márvány férfifej töredék segítségével tudta Lakatos Pál a vár területén létezett római őrállomásnak(mansio)az ókori források Partiscumával való valószínű azonosságát és annak megbízható II—

III. századi eredetét meghatározni. Ugyancsak Kováts megfigyeléseire támaszkodva sikerült Lakatos Pálnak egyértelműen cáfolni azt a korábbi feltételezést, mely szerint a feliratos kő és az említett szobortöredék nem Szegedről, hanem Dáciából származnak.

5 A ránk maradt feljegyzésekből sajnos nem derül ki egyértelműen, hogy a mai kőtárnak — legalábbis 1925, a Dömötör templom bontását megelőző időszaka előtti — valamennyi faragványa Kováts István gyűjtéséből származik-e, vagy az Ő működését követően ez az anyag más lelőhelyekről származott faragványokkal is gyarapodott. Kováts kéziratos könyvében 89 db lerajzolt töredék szerepel, a múzeum első 2 Kováts I. 1981.413 3 Adatainkat a 2. jegyzetben említett önéletírásból vettük. 4 Cs. Sebestyén K. 1926. 144—157. Uő., 1928. 257—291. 5 Lakatos P. 1965. 91—102. Uő. 1972. 214—219. 170