A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Horváth Ferenc–Zombori István: Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól (1878)

Kováts István leírása és rajzai a szegedi vár kőfaragványairól, 1878 HORVÁTH FERENC—ZOMBORI ISTVÁN (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Több mint száz éve könyvtárban pihenő kéziratot tárunk most az olvasók elé. Közzétételét indokolja a város múltja szempontjából jelentős ismeretanyag, másrészt az elkészítő személye. Az alább részletezendő, Szeged középkorával foglalkozó szakirodalom eddig is használta és a legnagyobb elismeréssel méltatta a művet, de úgy hisszük, kellő érdeklődésre tarthat számot szélesebb olvasókörökben is. Nemcsak kézzelfogható bizonyítékot nyerünk a sokak által tagadott, vagy legalábbis kétségbe vont szegedi középkori építőművészet eredményeit illetően, de fontos adatokat kapunk az azóta már csak éppen e leírásból és néhány egyéb forrásból ismert szegedi várról, melyet a címben jelzett év, 1878 után 3 évvel lebontottak — a magyar kultúrtörténet és Szeged város nagy veszteségére. A város múltjának kiváló értője, Cs. Sebestyén Károly kiemeli Kováts István személye kapcsán, hogy ő volt az „aki a várbontás alkalmával önkéntes ellenőrző szolgálatot végzett, s aki elévülhetetlen érdemeket szerzett azzal, hogy megfigyeléseket tett a bontási munkák alatt s megmentette az utókor számára a falakból kikerült faragott köveket.. .'

n Ha mindezek után az olvasó azt képzeli, hogy a városi múzeum valamely müveit, nagy tudású szakemberéről, vagy a régiségek iránt vonzódó tanáremberről van szó, akkor ki kell javítanunk tévedését. Kováts István (1822—1902) mai fogalmaink szerint építési vállalkozó volt, ő magát „építőmesternek'''' nevezte. Valóban számos épületet készített a városban, ahol született és ahol élete java részét leélte. Miután mesterséget tanult, a kor szokásai szerint vándorútra indult. Bejárta a monarchia különböző részeit: dolgozott Pesten, eljutott Bécsbe, keresztül-kasul utazta Erdélyt, a Felvidéket és Galíciát, eljutott Lembergbe, Krakkóba, járt Németországban és Csehországban. Nemcsak nyelveket tanult és szakmai ismeretei gyarapodtak, de a világról alkotott nézetei is sokat fejlődtek. Az 1848-as márciusi forradalom előtt nem sokkal tért vissza Szegedre. De a hon áhított békés munka helyett a márciusi forradalmi események, majd a szabadságharc következett, amelyben tevékenyen részt vett, azután pedig a Dunántúlra bujdosott a reá váró büntetés elől. Csak 1852-ben kezdhette meg építőmesteri tevékenységét, amely hamarosan meghozta számára az anyagi nyugalmat is. Kováts István azonban nem érte be személyes szakmai sikereivel, hanem fokozott figyelmet fordított a város fejlődésére és^ szakmájának előmozdítására. Saját példáját tartotta maga előtt követendőnek. Önéletírásában ezt irta: „Mint iparosnak, ritkán volt alkalmam elméleti dolgokkal foglalkozni. Fő1 Cs. Sebestyén K. 1928. 266 169