A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Nagy Zoltán: Franz von Querlonde jelentése a szegedi vár 1768. évi állapotáról és erődítési terveiről

toborzóiroda volt elhelyezve.

6 Ekkor azonban még hátravolt a keleti, tiszai oldali kazamaták megépítése. < Az 1692-ben a Tiszába dőlt keleti várfal helyén hamarosan megépítették az ideiglenes szádfalat. Miután azonban 1695-ben már ez is leomlott jóval beljebb emeltek egy erősebb, bár csak földből rakott védőfalat.

7 Az ennek a helyén létesített kortina megépítésére csak 1764—1765-ben került sor, bár annak első, csupán jelzésszerű tervét már Durchlasser 1751. évi tervrajza is feltünteti. Ennek a kortinának, s az alatta épített kazamatasornak a tervét Lauer hadmérnök dolgozta ki 1764-ben.

8 Ezeknek a kazamatáknak részletes alaprajzát az Anton von Pintershofen másolta, az egész kazamatarendszert szemléltető, nem keltezett, de kétségtelenül 1765-ből származó helyszínrajzon lehet tanulmányozni. Ugyanebből az esztendőből való Pintershofennek az ekkor már megépített kortina és kazamatáinak az alaprajzát, metszeteit és homlokzati kiképzését bemutató tervrajza.

9 Querlonde megállapítása szerint ezeknél az újonnan megépített kazamatáknál is ugyanazokat a hibákat követték el, amelyek már a régebbieknél is károsaknak bizonyultak. Querlonde megjegyzi ugyanis, hogy bár csak alig egy fél éve, hogy ezeket használatba vették, a lapjával fektetett téglákkal burkolt járószint már is megrongálódott, miután — valószínűleg — az alattuk lévő földet sem döngölték meg kellő mértékben. Lényeges megállapítása Querlonde-nak ezen a helyen az is, hogy a szegedi téglák jóval jobb minőségűek, mint azok, amelyeket Aradon égettek. A kazamatákkal foglalkozó fejezetének a végén előadja Querlonde, hogy a régebbiek egy részét lőporraktárul is használták, ami nagyon helytelen eljárás, mert azok nem elég szárazak arra, hogy ilyen célra alkalmasak legyenek. Ez azonban csak időleges eljárás lehetett. Más, írott forrásokból, s nem különben a tervrajzokból is tudjuk, hogy a szegedi várnak mind a váron belül, mind pedig a külső erődítményben több lőporraktára volt, ezek azonban bizonyos esetekben nem lehettek elegendők a szükségszerűen nagyobb mennyiségű lőpor tárolására.

10 A tüzérségi szertár II. József úgy találta, hogy a fegyvertár rossz karban van, s Querlonde is megfigyelte, hogy a bástya (Rempart), helyesebben szólva a déli kapu, illetve a várfal felé eső oldalon, néhány helyen repedezettnek látszott. Sem II. József, sem pedig Querlonde nem tesznek említést arról, hogy az épület emeletének egyik vége romos állapotban van. Ezzel szemben a Cischini-féle, 1763-ban készített műszaki felvételen, a tüzérségi szertár profilrajza mellett az a ténymegállapítás olvasható, hogy az épület emeletének egy részét elfoglaló tüzérparancsnoki lakás romos.

11 Lehetséges, hogy a szertár emeletének ezt a részét a következő években, II. József látogatása előtt már újra felépítették. 6 Nagy Zoltán, 1985. 72. 7 Breüning 1761. 8 Lauer 1764. 9 Pintershofen 1765. 1. és Pintershofen 1765. 2. 10 A felszabadítás utáni első lőportár a Palánkban volt, amely azonban az 1697. évi tűzvészben felrobbant (vö : Nagy Zoltán 1985. 72.). 1716-ban a vár északi kaputornya szerepel lőporraktárként (Beausson, 1716), amely ezt a szerepet 1724-ben is betöltötte. Ugyanebben az évében épült a külső erőd Felsőváros felé eső poligonjában az új lőportorony (vö. Nagy Zoltán 1985. 80.). Meglepő, hogy 1739-ben, s még 1761-ben is a tiszai rondellában is lőportárt rendeztek be. De Oliva 1739— 1740., Plan von der Vöstung 1761. Később az északnyugati kerekbástyát rendezték be lőportárnak. (Wettstein 1774—1775., Mengucci 1775—1776.) 11 Fr. M. Cischini (?) 1763.: Profil des altes Artiglerie Magazin nebst der ruinirten Wohnung darauff. 156