A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Nagy Zoltán: Franz von Querlonde jelentése a szegedi vár 1768. évi állapotáról és erődítési terveiről

megtervezett, s folyamatosan, 1725-ig megépített „nagyerőd" fontosságát taglalja, s részletes indoklással szorgalmazza annak nagyszabású kiépítését. Az alábbiakban szükségszerűen csak az általa tárgyalt épületekre vonatkozó megállapításaihoz fűzünk kiegészítő', főképpen a hadmérnöki tervekre támaszkodó magyarázatokat, valamint a külső erődítmény fejlesztésére vonatkozó elgondolásaival összefüggésbe hozható, általa közelebbről meg nem nevezett hadmérnöki terveket ismertetjük. A kazamaták A Vár déli, nyugati és északi falaihoz csatlakozó kazamaták hosszú sorának tervét De La Croix Paitis mérnök alezredes már 1713-ban elkészítette, megépítésük, részben többször is módosított tervek szerint, meglehetősen hosszú időt, mintegy három évtizedet vett igénybe. Ez a körülmény arra vall, hogy a kincstár által rendelkezésre bocsátott anyagi keretek olykor szűkösek voltak, s bizonyára ebben rejlik annak a magyarázata is, hogy — miként Querlonde bírálataiból is látható — sok tekintetben nem elégítették ki sem a tartósság, sem az egészségi szempontok követelményeit. Beausson tervrajzának a tanúsága szerint 1716-ig csak nyolc kazamata készült el, a délnyugati körbástya mellett, a déli és nyugati várfalak mentén. A Plan de Chateau is 1724-ben még csak tizennégy kazamata elkészültét szemlélteti, amikor további háromnak az építése már folyamatban volt. Ez utóbbi tervrajznak a legendája azonban megjegyzi, hogy ezek is csak részben voltak lakható állapotban.

4 A De La Croix Paitis által Savoyai Jenő idejében megtervezett kazamatasor De Oliva olasz hadmérnöknek a vár 1739—1740. évi állapotát rögzítő helyszínrajza szerint ekkorra már megépült. A helyszínrajz magyarázó szövegéből azonban az derül ki, hogy azoknak még mindig csak kisebb hányada volt használható. Feltehető, hogy belső vakolásuk és padlózatuk ekkor még nem fejeződött be, de az is valószínű, amire Querlonde későbbi híradásából is következtethetünk, hogy a talajvíz és az esővizek következtében nedvesek, egészségtelenek voltak. Querlonde nyomatékosan hangsúlyozza azokat a hibákat, amelyek a legmagasabb tiszai vízszint figyelembe nem vételének elmulasztása miatt keletkeztek. Querlonde ugyancsak kifogásolta, hogy a várfalakon, a kazamaták szellőztetése és nedvetlenítése végett nyílásokat vágtak, viszont a várfalak külső felületén elmulasztották az esővizet elvezető ereszcsatornák építését. Véleménye szerint ezek az ablaknyílások, amelyek bizonyára 1740 után keletkeztek, még nagyobb mértékben lehetővé tették az esővizek befolyását, s egyben a vár biztonságát is csökkentették. A vár belső, udvari homlokzatát, a kazamaták árkádos homlokfalának a kiképzését jól szemlélteti az az 1763-ban felvett műszaki rajz, amely a várfalaknak, egyes bástyáinak, tornyainak, kazamatáinak, hídjainak és több belső épületének a profiljait és metszeteit mutatja be.

5 Ez a rendkívül becses műszaki felvétel megmutatja a várfalakon vágott, Querlonde által joggal kifogásolt nyílásokat is, amelyek egyébként az 1879-es árvíz és a várbontás idején készült fényképeken is megfigyelhetők. A kazamaták építésének befejezése, a hibák javítása az 1740—1750-es években is folytatódott, amire bizonyságot nyerünk August von Breüning 1761-ben készült tervrajzának magyarázatából. E szerint a kazamatákban a garnizonlegénység és a 4 De La Croix Paitis 1713. П., Beausson 1716 П., Plan du Chatteau 1724. 5 Fr. M. Cischini (?) 1763. Breüning 1761. 155