A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1986-1. (Szeged, 1986)

Középkori és újkori történelem - Nagy Zoltán: Franz von Querlonde jelentése a szegedi vár 1768. évi állapotáról és erődítési terveiről

utolsó mentsvárnak, ahol néhány napot lehet nyerni a kapitulációra — ez minden, amit várni lehet tőle. Ha a régi sáncok övezete szerint készül el a szegedi erőd, a belső rész talaját fel kell emelni — néhány helyen kissé jobban, más helyeken valamivel kevésbé —, úgy, hogy a legnagyobb víz szintje fölött maradjon. Ezt figyelembe kell venni akkor, amikor a tervezet részleteit kidolgozzák, egyrészt azért, hogy a várost állandóan lakhatóvá és egészségessé tegyék, másrészt, hogy jó és száraz földdel borított helyiségeket tudjanak létesíteni. A belső talaj felemelésének szükségessége, továbbá a legmagasabb és legalacsonyabb vízszint közti különbség — ez utóbbiról azt állítják, hogy legföljebb huszonnégy láb lehet — megköveteli, hogy az erődnek nagyobb méretet biztosítsanak, de ugyanakkor azt is, hogy elég mélyen ássák ki az árkokat, s így a helyzet urai maradhassanak és biztosítsák az ellenállást, amikor elegendő vízmennyiség szüksége?. Egyébként az árkok kiásása kapóra jön a töltések ellátására : sokkal jobb a földet a közelben találni, mint messzire elmenni érte. A töltések azonban szükségképpen harmincöt-harminchat lábnyi magas sáncpartot képezhetnek az erődítmény testében: ez kétségtelenül azzal az előnnyel fog járni, hogy az erődöt jelentékenyebbé és kevésbé megközelíthetővé fogja tenni és oldalain a kettős, föld alatti ütegsáncok által növelni fogja a védelmi berendezést. A föld alatti ütegsáncok így jól szellőzővé válnak, nem úgy, mint az aradi különálló bástyák ütegsáncai, amelyek csak díszül szolgálnak és sohasem lesznek bármire is használhatók. Azt tanácsolom : sohase adjanak ki arra pénzt, hogy ágyút helyezzenek el bennük [ti. Aradon], mivel ezek az ütegsáncok beosztásukat és felépítésüket tekintve egyaránt rosszak. A szegedi erőd feltöltésének bőséges ellátására még az is lehetőséget nyújt, ha kiterjesztjük a fedett út glacis-ait, és ha a terep fölötti részt természetesen a talajréteg alatti részének tekintjük : ez jó, széles előárkot képez — benne vízzel, ha szükség van rá —, és annyival is nehezebben elhárítható akadályt alkot, mivel le kell menni az árokba és abból átjárót csinálni a fedett út alacsony tüze alatt. Még egy másik lehetőség is kínálkozik az erőd töltéseinek ellátására azáltal, hogy a nagy erőd belsejében lévő kis erőd homlokzata előtt kikötőt [révet, menedékhelyet] ásnak ki. Ez a kikötő szükséges és nagyon előnyös lesz arra, hogy fedezéket nyújtson és biztonságban tartson sok hajót és pontonokat. Minthogy ebben a kikötőben a víz nagyon nyugodt lesz, a víz leülepedik és megtisztul benne. A vizet csatornák útján a kikötő hosszában víztárolókba és kutakba lehet átvezetni, ahol aztán teljesen meg fog tisztulni. A kutakból annyi kéziszivattyú segítségével lehet vizet szivattyúzni, amennyivel csak akarnak. Véleményem szerint ez a manőver kevésbé bonyolult, és biztosabb, mint az a gép, amelyet a folyó partján egy toronyban szándékoznak építeni. Ez a kikötő arra is jó lesz, hogy a kis erőd belső erődítését biztonságos visszavonulási hellyé tegye. A tervezett erőd övezetét alkotó régi védőművek a földhányások és a már elkészült töltések egy részét nyújtják — ez olyan előny, amely megfontolásra érdemes. A bástyák kiugró részeit kissé előbbre kell majd vinni, hogy a homlokzatok kissé nagyobbak legyenek. Ez jobb védelmet fog biztosítani, ha az oldalakat nagyobbítjuk és a bástyákat megfelelő védelemre képessé tesszük. Úgy láttam, hogy a szegediek, vagy a hűbéres falvak lakosai ezeknek a régi sáncoknak a földjeit saját céljaikra viszik el. Helyénvaló lenne megtiltani további föld elvitelét. Miközben itt, Szegeden a javasolt erődöt építik, figyelembe lehetne venni mindazt, ami a folyó érintetlenségével kapcsolatos. A Tisza túlságosan is jó árok ahhoz, hogy más védelmi létesítményekhez kelljen folyamodni. A beugró szögleteket, amelyeket a nagy erődnek a kis erődre támaszkodó ágazatai hagynak, lőrésrészeknek kell tekin153