A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Fancsalszky Gábor: Egyedi darabok a késő avar nagyszíjvégek állatküzdelmei jelenetet ábrázoló anyagában
A harmadik csoport ezt a felbomló stílust képviseli. Ennek legtökéletesebb (és a fentieket bizonyítandó - ebben a formában egyetlen) példánya a dévavány-köleshalmi 1. sír 19 nagyszíj vége (7. kép 1.). Mivel a kompozíció első pillantásra is a szokásos állatküzdelmi jelenet részeinek a szétszórását mutatta, megpróbáltam a nagyított rajz részeit szétvágva az eredetit rekonstruálni - és ekkor derült ki, hogy a mester nem csak szétszórta az egy testhez tartozó részeket, de ki is fordította, ami mindenképpen egy új művészi minőség megszületését jelzi - de következmények nélkül. (7. kép 3.) Az új eljárás kísérleti(?) alkalmazása, vagy nézőpontom elégtelensége miatt az ajánlott értelmezésem természetesen vitatható, de a többi ábrázolás alapján logikus. A szíjvég összhatásában érdekes módon emlékeztet (különös tekintettel a hosszabb elnyúló hátsó lábra) egy szibériai aranylemezre 20 , amelyen kígyó tekeredik egy farkasra, így a testrészek logikusan ugyan, de felosztódnak (7. kép 4.). A két darab között közvetlen összefüggés természetesen nem tételezhető fel. A stílus értelmezés nélküli alkalmazására jó példa a nemesvölgyi 187. sír 21 nagyszíjvége (7. kép 2.), amelyen a középső állatból csak egy láb maradt, a jobb oldali ragadozó feje is eltűnt, a bal oldali testtartása pedig egy másik kompozíciós sémából került át. A tárgy léte mégis értékes bizonyítéka annak, hogy az avar bronzművességben minden jól sikerült kompozíció, minden újszerű megfogalmazás követésre talált. A negyedik csoport nem markáns, nem nagyszámú, egyes jegyeiben más jelenetekhez is kapcsolódik, igazából érdekessé azonban a négy jelenet együttese teszi ezt az anyagot. A kemecsei 7. sír 22 nagyszíjvégének két oldala (10. kép 1-2.) mutatja az eredeti összetevőket, bár a tér kitöltése nem a szokásos, sőt az általánoshoz képest inkább hibásnak mondható. Az azonban egyértelmű, hogy két különböző ragadozó, egy oroszlán(?) és egy griff támad a (szarvas vagy marha) tehénre. A bal oldalinak nincs csőre, szárnya, karma - tehát nem griff. Csak az analógiák alapján állíthatjuk, hogy oroszlán - lehetne párduc, farkas vagy csak „ragadozó" is. A középső visszanéző növényevő (lásd: Mödling-Nemesvölgy páros szélső állatát) tehén volta a másik oldal alapján válik egyértelművé (általában az a belső oldal, ahol a felső, kis mező üres vagy kevéssé hangsúlyozott), ennek alapján gondolom, hogy szarvasról van szó. A jobb oldali állatról a fő oldal testtartása és hátsó lába, valamint a túloldal hangsúlyos csőre jelzi, hogy griff. Feltűnő a különbség a két oldal szemábrázolsában, ami a két kompozíció megvalósításában is jelentkezik: az egyik merev, a másik már-már karikatúraszerű. A tárgy kétségtelenül legérdekesebb motívuma azonban a tokrész felé eső két állat alatti térkitöltő „halszálka" posztamens. Ez a geometrikus díszítés szimmetrikus hullámvonal formájában sem ritka (utoljára Garam Éva említi néhány 23 példányát), de itt egyenes vonalak vannak, ezért lehet halszálka vagy tűlevél mintáról beszélni. Ehhez már kevesebb párhuzamot találni, és 19 Kovrig Ilona: The Dévaványa Cemetery, in: Garam Éva - Kovrig Ilona - Szabó János Győző Török Gyula 1975.126.; 127. fig. 3. gr. 1.14. a.; Pl. XIX. 1. - Csallány Dezső 1956. 215. sz. (10,1 cm). 20 Artmanov, Mihail 1.1973.138.186. kép. - Szkíták aranya 1985. 9. (kat. 57.) (14,5 cm) 21 Fettich Nándor 1926. 83., Taf. XIV. (VI.) 7 a. - Csallány Dezső 1956. 705. sz. (8,4 cm) 22 Csallány Dezső 1960. 42. 3. kép 1.; XXV. t. 6-6a. - Fettich Nándor 1926. XIV. (VI.) Taf. 2. Csallány Dezső 1956. 440. sz. (10,5 cm) 23 Garam Éva 1984.102-105. 341 i
