A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Fancsalszky Gábor: Egyedi darabok a késő avar nagyszíjvégek állatküzdelmei jelenetet ábrázoló anyagában
az egyik ezek közül is lelőhely nélküli 24 (8. kép 1.). A legjobb a jutási 179. síré 25 , amely egyúttal főmező is (8. kép 2.), míg az előző esetben a hátsó oldalon szerepet. A zelovcei 167. sírban 26 pedig kisszíj végen bukkan fel a motívum (8. kép 3.). Fő mezőben állatábrázolással együtt ez egyedülálló megoldás, külön érdekessége, hogy a harmadik állat alatt nem folytatódik. Ezért kizárható az a feltevés, hogy a talajt akarta volna így ábrázolni a mester - ami egyébként sem fordul elő az avar öwereteken. Az analógiák, különösen a jutási alapján azt állíthatjuk, hogy a geometrikus és alakos stílus keveredését próbálták ki ezen a darabon. A kompozíciónak két párhuzamát ismerjük, de néhány fontos részletben mindkettő különbözik tőle. Az előszállás-bajcsihegyi áttört nagyszíjvég 27 mutatja jobban az eredeti mintát. Ezen két szárnyas, csőrös, karmos griff között láthatunk egy hátra tekintő patás növényevőt (8. kép 4.). A kemecsei példányhoz képest világosabb az állatok karaktere, de a megfogalmazás távolról sem olyan érdekes. Az opovoi darabon 28 a griffek feje jóval egyszerűbb (nincs fülük), a szárnyak jellegtelenek, a karmok elcsökevényesedtek (8. kép 5.). A legnagyobb értelmezési probléma a középső alakon figyelhető meg: ez is csőrös griff(?) lett növényevő helyett, aminek az eredeti kompozíció szempontjából semmi értelme nincs. A három darab együttese ismét érdekes általánosításra ad alkalmat: nem feltétlenül az eredeti kompozíció a legvilágosabb megoldású, az egyéni megfogalmazások a kísérletezés miatt gyakran nélkülözik a technikai és művészi biztonságot, a másodlagos példányok pedig a tulajdonképpeni jelentés ismerete nélkül készülnek. Az ötödik csoport az eddigiekhez képest meglepően hasonló darabokból áll. Ez a tény a motívumok romlásának egyik legjobban követhető megfigyelését teszi lehetővé, ami hasonlóan az előbbiekhez az avar bronzmúvesség általános jellemzését adja. Az alapkompozíció Nyékládháza-vasútállomás lelőhelyen 29 került elő (10. kép 3.). Balról egy párducszerű(?), 4 lábú ragadozó támad egy szarvastehénre, amelyik egyik mellső lábát maga alá húzza, a másikat kinyújtja, hátsó lábát pedig kinyújtva menekül a jobbról támadó lantszárnyú griff elől, amelyik négy lábú. A szíjvég csúcsán nyílszerű mesterjegy látható. A legérdekesebb a tehén hasa alatt lekuporodó nyúl figurája - az összes többi variánson értelmetlen jellé vált. Maga a nyúl igen gyakori motívum a szíjvégek tokrészén, fő mezőben azonban ezen kívül csak a már említett klárafalvi vadászjeleneten tűnik fel. K. Végh Katalin a lelet közlése kapcsán már összegyűjtötte az addig ismert párhuzamokat, ezekhez most az azóta előkerülteket tehetjük hozzá. A már ismert hét a következő: Tard-homokbánya 30 , Magyarország - ismeretlen lelőhely 31 , Nővé Zámky 74., 218., 252. sír 32 , Cierny Brod 88. sír 33 , Dvory nad Zitavou 24 Csallány Dezső 1962. Taf. XXIII. 16 a. - Csallány a szövegben nem hivatkozik a tárgy lelőhelyére, csak funkcionális példaként hozza fel az övet a rekonstrukcióihoz. (7 (?) cm). 25 Rhé Gyula - Fettich Nándor 1931. 33. Taf. IX. 10. - Csallány Dezső 1956. 418. sz. (10,8 cm). 26 Ölinská Zlata 1973. 65., Taf. XXIX. 14-15. (2,4 cm) 27 Marosi Arnold - Fettich Nándor 1936. 33.10. kép (10,2 cm). 28 Mrkobrad, Dusán 1980. T. CXV. 7. (8,5 cm) 29 K. Végh Katalin 1968. 52-53., VII. 1.1 a-c., 64-65. (11 cm). 30 K. Végh Katalin 1968. 60., XVI. 1.1 a-c., 64-65. (10,7 cm). 31 Fettich Nándor 1926. Taf. XI. (IV.) 3., 87. (10,5 cm) 32 Ölinská, Zlata 1966. 74. sír: 20-21., T. XXV Gr.74.1.; 218. sír: 45^6., T. XLII. 1.; 252. sír: 52-53., T. XLVII. 1. (10,2 cm). 342
