A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fancsalszky Gábor: Egyedi darabok a késő avar nagyszíjvégek állatküzdelmei jelenetet ábrázoló anyagában

szanida díszítőművészetet. A gyód-máriahegyi 38. sír

6 szíjvége (3. kép 4.) a gyengébben sikerült, de összhatásában mégis érdekes másodlagos kompozíciók jellemző példánya. Átvette a gyöngysorszerkezetet, de már az állatok megfogalmazásában pont az egyénítő részleteket hagyta el. A két támadó sem oroszlán sem griff, de a bal oldali emlékeztet a zilahi farkasra. A középső növényevő már nem szarvas, a maga alá húzott láb még megmaradt, de a fej már jellegtelen. Rendkívül jól sikerült kompozícó viszont a szentes-nagyhegyi sírlelet

7 leroskadó (szarvas) tehénre támadó griffje (4. kép 1-2.). A maga alá húzott lábak tartása, a lehajtott fej, az osztott testábrázolás, a profilait kidolgozás biztos kezű mesterre utal, de a griff már nem a klasszikus, hanem az avar művészet egyik legjobb darabja. A testhez szervetlenül kapcsolódó lant alakú szárny, a füles, csőrös fej, a farok tartása és végződése, a két támadó mellső láb ezek azok a motívumok, amelyek részleteikben gyengébben megvalósítva láthatók a korszak többi öweretén. A túloldal ábrázolása is egyedülálló. A hátulról támadó griffnek csak a mellső része fért ki, tehát az előzőkben tárgyalt oldal kompozíciója volt a fontosabb, azt csinálták meg először, és az határozta meg a képmező nagyságát. A maga alá húzott lábú, visszanéző tehén alakja emlékeztet a kecelire, de hogy itt másról van szó, azt a kifordult fej jelzi. Ez a szkita-szibériai művészet jellegzetes fogásának halvány visszképe - ott a szarvas hátsó része fordul ki a mellsőhöz képest, itt a fejet próbálta így megfogalmazni a mester. Ez azonban már értelmezési problémát jelentett, ahogy azt a nagyon hasonló, de részleteiben mégis más keszthelyi

8 darab (5. kép 6.) jelzi. Ennél ugyan-is a középső állat tartása megegyező, de a fej már felfelé néz, csak a füle lóg le. A megcsavarás művészeti hagyománya

9

, (5. kép 4.) ebben az esetben már nem volt ért-hető a készítő számára. Értelmezési hiányosság még mindkét esetben a szemből tá-madó griff szárnyának lemaradása, holott a túloldalon ez még megvan, a két lábból is egy lett - egy darabon belül is megfigyelhető a kompozíciós sémák egyszerűsödése. Még eklatánsabb példája ennek az az ugyancsak keszthelyi

10 darab, ahol a lerogyó te-hén már értelmetlenné vált, míg a griff szinte karikatúra (5. kép 3.) Ez ritka, de jellemző példája annak a nagyobb temetőkben megfigyelhető jelenségnek, hogy jól sikerült kompozíciók másolása egy közösségen belül is egyre romlik. Teljesen egyedülálló a klárafalvi В temető 11. sír nagyszíjvégének

11 kompozíciója (4. kép 3.), amely jellegében csak a híres klárafalvi

12 vadászatjelenetes (4. kép 4.) darabhoz hasonlítható. Középen az ellentétes szimmetriában menekülő őz(?) már szasszanida hagyomány, hasonló megoldású a jobbról támadó griff két mellső lába is, de a szervetlenül illeszkedő szárny, az elrajzolások értelmezési problémákat jeleznek. Erre 6 Kiss Attila 1977. 40. Pl. VII. 38. 2., Pl. LXV. 1., LXXVII. 2. - Csallány Dezső 1956. 318. szám (9,8 cm). 7 Fettich Nándor 1929. 26-27., Taf. V. 1., XVI. 11. (Tévesen Szentes-Öreghegy lelőhelyként.) Csallány Dezső 1956. 925. szám (10 cm). 8 Lipp Vilmos 1884. 27. VIII. t. 184-185. - Hampel József 1894. 117., CXII. 4-5. (Kiss Gábor szíves szóbeli közlése alapján: Keszthely-Dobogó) (9,6 cm) 9 Brasinszkij, Joszif B. 1985. 30. 35. kép (Kulakovszkij kurgán) (»- : 3,5 cm) 10 Fettich Nándor 1926. 86., Taf. XIV. (VI.) 9. (6,4 cm). 11 László Gyula 1970.120. fotó. - Csallány Dezső 1956. 503. sz. 12 Fettich Nándor 1937.

1. 23-24., II. VIII. t. 1-la. (9,3 cm). 339