A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Fancsalszky Gábor: Egyedi darabok a késő avar nagyszíjvégek állatküzdelmei jelenetet ábrázoló anyagában

utal a szintén unikális megfogalmazású bal oldali állat teljesen elcsökevényesedett szárnya - szinte csak a hátsó karmos lába alapján állíthatjuk, hogy eredetileg griffnek kellett lennie. Ugyanakkor a kompozícó lezárása szempontjából a háttal támaszkodó megoldás nagyon is okszerű. A testet kettéválasztó vonal a szentes-nagyhegyi tehénre emlékeztet. Az odzaci IV. 16. sír

13 nagyszíjvégének (5. kép 2.) megoldásai több irányba mutatnak. Az elvékonyodó lábak a híres keszthelyi

14 „szúnyog"-szerű griff (5. kép 7.) stílusának megszületését jelzik, mert a test még nem vékonyodott el. A legérdekesebb azonban a középső' szarvastehén alakja. A szokásos elnyújtott vagy maga alá húzott láb helyett „sétagalopp" megoldást alkalmazott a készítő, a dupla, szimmetrikusan tekeredő farok pedig egészen ősi, mezopotámiai sémákra emlékeztet és átvezet egy másik érdekes képhez. A második csoport nem olyan nagyszámú, de annál egységesebb. A nemesvölgyi

15 ábrázolás (6. kép 1.) önmagában nem is állatküzdelem, csak a hasonló stílusú darabok elemzése után sorolhatjuk ebbe a csoportba. Az összekötő kapocs a farok-megoldás. A párhuzamként szolgáló mödlingi

16 darabról (6. kép 2.) látható, hogy a jobb oldali két állat egy mustraszerű kompozíció része, a nemesvölgyi bal oldali állat nem tartozik ehhez. A mustra jellegre utal az is, hogy egyik ábrázolás sem specifikus: se griff, se oroszlán, se farkas, se szarvas. Ez csak ornamentika, de az az érdekes, hogy a gyengébben sikerült mödlingi darab értelmezi helyesen a szimmetrikus kompozíciót. Az avar művészetben azonban általános kánon volt a háromalakos ábrázolás, ahogy ezt a következő szíjvégpár mutatja. Az Újszentmargita

17 - Homokmégy-halom 10. sír

18 pár (6. kép 3-4.) a fejek megoldásával kapcsolódik a mödlingi darabhoz, de a világos rajz miatt az is érthető válik, hogy itt az eredeti állatküzdelem újrafogalmazásáról van szó - a bal oldali visszanéző szarvastehén a szokásos középső alak, a két griff (csőr + szárny) pedig a támadó. A homokmégyi darab nyilvánvalóan gyengébb minőségű, de ez egyúttal stíluskérdés is. Viszonylag kis számú tárgyon figyelhető meg az eredeti kompozíció alakjainak elvékonyodása, elszalagosodása (pl. a már említett keszthelyi griffes veret), még ritkább az elnövényiesedés. Ez az alakok felbontásával együtt a kelta művészetből is ismert ornamentizálódási folyamat kezdetét jelzi, amely az avar művészetben a próbalépéseken nem jutott túl. A kísérlet mégis figyelemreméltó, és általános kérdéseket is felvet. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy az avar öwereteknek csak igen kis részénél lehet kisművészetről beszélni, de idő- és térbeli elterjedésük miatt mindenképpen jelentős divat- és ízlésformáló jelentőséget tulajdoníthatunk nekik. 13 Karmanski, Sergej 1975. 20-21., Tabl. XVII. la-b. (9,3 cm) 14 Lipp Vilmos 1884. 27-28., abb. 202. - Hampel József 1894. 95., XCIII. 9. (7 cm). 15 Sőtér Ágost 1886. 331., XVI. t. 9. - Csallány Dezső 1956. 705. sz. (10,4 cm) 16 Schwammenhöfer, Hermann 1976. 12. - A tárgy megfelelő méretű fotóját Falko Daimnak köszönhetem, készülő publikációjából (10,1 cm). 17 Fettich Nándor 1926. 87. Taf. XIII. (V.) 3. (Margitpuszta) - Csallány, Dezső 1956. 1027. sz. (10,7 cm) 18 Garam Éva: The Homokmégy-Halom Cemetery, in: Garam Éva - Kovrig, Ilona - Szabó János Győző - Török Gyula 1975. 14., 27.; 15. fig. 3. gr. 10.9 a-b.; Pl. III. 1. - Csallány Dezső 1956. 359 sz. (8,9 cm) 340