A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hajdú Zsigmond: Megjegyzések régészetünk mai állapotáról

mátok rendszere, amely egyrészt függ, mint ember alkotta „mesterséges szülemény" a korszellemtől, másrészt mind annak sajátos „teremtménye" vissza is hat magára az emberre. Ennek a „visszahatásnak" a tudatosulása döntően módosítja a világ megismerésére vonatkozó alapvető nézeteinket. Ebből is azokat az ismeretelméleti kérdéseket, amelyek egyik oldalról az ember saját természetére, másik oldalról a világ törvényeinek megismerésére vonatkoznak, átformálja, közvetetté teszi. A „nyelv természeté"nek elemzésén és megismerésén keresztül vezet az út a fent említett célok felé. A tudomány, mint az emberi gondolkodás egyik, sajátos törvények alapján intézményesült formája szintén a „nyelv" függvénye. Mégpedig az emberi kultúra többi tartományától tudatosan is elkülönülő „nyelvé": a „tudományos nyelvé". A „tudományos nyelv" elsősorban a fogalomalkotás módjában különbözik a kommunikáció többi formájától. Létkérdés, hogy a „tudományos nyelv"-ben ne legyenek olyan fogalmak, amelyeknek a jelentésköre nem egyértelműen körülhatárolt. A tudomány, mint intézmény csak úgy működhet, ha a személyes kapcsolatban nem levő kutatók is mind a tárgyi és dologi, mind a viszonyrendszerekre vonatkozó elnevezéseken ugyanazt értik. így van - egyedül csak így lehet - értelme tudományos igénnyel kérdéseket, véleményeket megfogalmazni és közzétenni. Ebben a megfogalmazásban a „tudományos nyelv" egyezni látszik azzal, amit nagyjából „hivatali nyelv"-nek nevezünk. A „tudományos nyelv"-nek van azonban egy másik vonása is, ami viszont idegen a „hivatali nyelv"-tol. Ez a különbség abból a követelményből ered, hogy a „tudományos nyelv"-nek alkalmasnak kell lenni olyan következtetések, megállapítások leírására, amelyek a kiindulópontnál - az elemzés kezdeténél - még nem kalkulálhatók. A tudomány nem dolgozhat egy eleve zárt kategóriákkal lehatárolt kommunikációs rendszerrel. A „hivatali nyelv" viszont csak ilyennel dolgozhat, mert csak így töltheti be alapfunkcióját: a tények rendszerben tartott tárolását. A tudománynak csak mint eszköz fontos az információk rendszerben tartása: célja a már ismert adatokból kiindulva egy alkalmazott vizsgálati módszer függvényében új alternatívák, új megállapítások leírása. Képletesen úgy is fogalmazhatjuk, hogy a tudomány rendeltetése az, hogy az emberi kultúra azon állapotát, hogy a múltból, mint ismertből a jövő, mint ismeretlen felé való mozgást „kodifikálja": intézményesített formában leképezze; érthető módon leírja azt, ami érthető módon leírható... Az „ismeretlen" - mintmár fentebb utaltunk rá - „zárt fogalomrendszer"-rel nem közelíthető meg. A „nyitott fogalomrendszer" viszont nem jelentheti azt, hogy a használt fogalmak „egymásba csúsznak"; azaz nem pontosan körülhatároltak. A „nyitottságot" a „tudományos nyelv" rugalmassá tételével lehet elérni. A „rugalmasságot" vagy „mozgékonyságot" általában a nyelven belül a verbális elemek tudatos alkalmazása jelenti. A „tudományos nyelvben" a verbális elemek leegyszerűsödése mindig a „hivatali nyelv" felé való elmozdulást jelenti. Röviden megfogalmazva a „tudományos nyelv" csak akkor tud eleget tenni a tudomány követelményeinek, ha a nominális része az egyértelmű fogalom használatával alkalmas a tények rögzítésére, a verbális része pedig képes megjeleníteni azokat az 703