A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szőllősy Gábor: Dr. Fábián Gyula munkássága – működőképes másolatok népvándorláskori íjakról

szétszedvén egyes nehezen beszerezhető részeit (pl. szaru) egy újonnan készülő íjba építette be. A Magyar Televízió 1981-ben bemutatott egy portréfilmet dr. Fábián Gyuláról. A film tulajdonképpen egy kora-Árpád kori magyar ^rekonstrukció elkészítésének folyamatát követte nyomon. Aki látta a filmet joggal lepődhetett meg rajta, hogy milyen primitív technikai megoldásokat alkalmazott a professzor az ц elkészítésénél. (Pl. nem csavarmenetes pillanatszorítót használt, hanem apró bodzafa ágdarabokat zsinórgúzzsal.) Ez természetesen nem a technikai ismeretek hiányából fakadt, hiszen a nagyvadkábításhoz kifejlesztett számeríjnál és injekciós nyílnál kifejezetten szellemes technikai megoldásokat alkalmazott. A sztyeppéi nomád íjak esetében viszont a még használható legprimitívebb megoldást választotta, nehogy véletlenül is olyan eszközt vagy eljárást alkalmazzon, amit ezek a népek nem ismerhettek. Ugyanez az elv vezette a felhasznált anyagokat illetően is, így például saját maga főzte enyvekkel dolgozott. Az anyagok kiválasztásának mai ismereteink szerint mindössze egy bizonytalan pontja van; nevezetesen a szaru. Fábián professzor Hankó Béla elméletéből kiindulva magyar szürkemarha szarvakat használt. Miután megismerte az archeozoológiai kutatások eredményeit, vagyis hogy a honfoglaláskori régészeti leletanyagból hosszúszarvú szarvasmarha maradványok eddig nem kerültek elő, revízió alá vette álláspontját. Ázsiai analógiák és saját íjkészítési tapasztalatai alapján lehetségesnek tartotta, hogy honfoglaló magyarok íjának szaru rétege több rövidebb darabból készült. Ezt egyik dolgozatában meg is írta. Az egyre bővülő szubfosszilis állatcsontanyag is bizonyítja a szaru fontosságát. Kivétel nélkül mindegyik korszakból ismeretes, hogy a szarvasmarha koponyákról a szarvakat (szarvcsappal együtt) levágták. Ismerünk pl. a római korból (KeszthelyFenékpuszta) és a középkorból (Budai Vár) olyan egy helyre eltemetett csak szarvcsapokból álló leletegyütteseket, melyek a szarufeldolgozó műhelyek hulladékanyagából kerültek elő. így tehát a szaru fontosságának tisztázása az íjkészítés mellett más eszközök tárgyak szempontjából is lényeges. Az íjakhoz használt szaru kérdése még további kutatásokat igényel, mert a középkori török íjakon is egy darabból van a szaru réteg, holott - legjobb tudomásom szerint - hosszú szarvú szarvasmarha Törökországban csak kelet-Anatoliának egy kis területén található igen kis mennyiségben. Fábián Gyula úttörő munkát végzett a lóról való íjászat Magyarországon való újra-meghonosítása érdekében is. Az említett TV-film felvételeihez 1980-ban talált három vállalkozó szellemű visegrádi erdészt, akik mintegy példát mutatva elindították a lovas íjászatot. Azóta évről-évre többen próbálkoznak meg vele. Egyre több idegenforgalmi vállalkozás mutat be lovas íjászatot „tschikoschgulasch" helyett. A lovas íjászat terjedésének egyik fő akadálya a megfelelő méretű és formájú, továbbá olcsó íjak hiánya volt. Ennek a problémának a megoldásában is Fábián professzor tette meg a kezdő lépéseket. Kifej-lesztett egy olyan íjtípust, amelyik könnyen beszerezhető, olcsó anyagokból készül, de formáját és működési elvét tekintve teljesen analóg a népvándorlás-koriakkal. Ezek a modell-íjak kiválóan használhatóak a kísérleti régészet területén is. Alkatrészeik könnyen cserélhetőek, így megoldható, hogy csak a vizsgálni kívánt alkatrészeket cseréljük, egyébként az íj ugyan az marad. Fábián professzor egy 693