A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szőllősy Gábor: Dr. Fábián Gyula munkássága – működőképes másolatok népvándorláskori íjakról

saként kialakult tulajdonságok összességének (= fenotípus) az egyes alkotóelemeit ( = fén) vizsgálja elsősorban örökléstani szempontból.) Biológusi tevékenysége a zoológiának igen széles spektrumát ölelte fel. Egyik legfontosabb működési terület a genetika volt. Bár az 50-es években a „micsurini genetika" eluralkodása tulajdonképpen derékba törte Fábián Gyula ígéretesen induló genetikusi karrierjét a politikai nyomás megszűntével mégis visszatért erre a területre. Többek között a quantitativ jellegek öröklődésével és viselkedésgenetikával foglalkozott. Baromfigenetikából egyetemi tankönyvet írt. Ugyancsak egyetemi tankönyvet írt általános állattanból illetve állatrendszertanból. Szoros kollegiális és baráti kapcsolatban állt Matolcsi János archeozoologussal. Ő maga régészeti ásatásból származó állatcsontokat ugyan nem vizsgált de szaktanácsaival hozzájárult e tudományág munkájához is. Az Ő tanszékén az Ő elvi útmutatásával készítette Matolcsi „A szarvasmarha testalakulásának történeti vizsgálata a hazai subfossilis csontleletek alapján" című doktori értekezését. Fontos kutatási területe volt az ökológia is. Ezen belül a rovarpopulációk létszámváltozásaival foglalkozott. Ökológiai kutatásai több ponton kapcsolódtak a vadgazdálkodáshoz. Mint aktív vadász és vadgazdálkodási szakember úttörő munkát végzett a szabad vadászterületen való nagyvad - immobilizációs módszerek hazai viszonyok közt való alkalmazása területén. Munkatársaival együtt kipróbálta az összes elérhető külföldi eszközt. Az ezekkel szerzett tapasztalatok és íjász ismeretei alapján egy könnyen, olcsón előállítható számszeríjat szerkesztett amellyel a szintén általa kikísérletezett nyílvessző alakú injekciós fecskendő nagy pontossággal és maximális biztonsággal juttatható az állatba. Továbbfejlesztette és a hazai viszonyokhoz alkalmazta a robbanófegyverrel való immobilizációs módszereket is. Fábián Gyula már egészen fiatal korától kezdve foglalkozott íjászattal. Eleinte természetesen sportíjászattal, de már 1933-ban, 18 éves korában megpróbálkozott honfoglaláskori íj rekonstruálásával. 1933 és 1939 között három magyar íjat készített. Ezekről az íjakról nem tudunk közelebbi adatokat, mindössze annyit, hogy működőképesek voltak, de nem voltak tökéletesek és hogy a háború ideje alatt mindháromnak megroppant a fa magja. Valószínűsíthető, hogy ezeken az íjakon még nem minden részlet és minden technikai megoldás volt tisztázott, mert Fábián Gyula és íjász barátai felvették a kapcsolatot Jakus Kálmánnal, aki saját sportíj-készítési tapasztalatai és törökországi tanulmányútja alapján szintén készített sztyeppéi típusú íjakat, de nem sikerült megtudniuk tőle, hogy milyen megoldásokat alkalmazott. Fábián Gyula a második világháború után, újra kezdte az íjrekonstrukciós munkát. Immár a tudományos kísérletezés módszereinek és tapasztalatainak birtokában, tudóshoz illő alapossággal járt el, minden további íj esetében is. Az elkészült íjakon minden szükséges és lehetséges mérést és számítást elvégzett. Az eredményeket, valamint az íjak elkészítése közben szerzett tapasztalatait gondosan feljegyezte. Élete folyamán kb. 12-14 működőképes népvándorláskori íj másolatot készített. Az íjak számát azért nem lehet pontosan megadni, mert volt olyan eset, hogy az elkészült y az „életrekeltés" közben a húr elszakadása miatt eltört, így a működését nem lehetett vizsgálni. Előfordult olyan is, hogy a több ezer lövés után megroppant íjat 692