A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szőllősy Gábor: Dr. Fábián Gyula munkássága – működőképes másolatok népvándorláskori íjakról

DR. FÁBIÁN GYULA MUNKÁSSÁGA - MŰKÖDŐKÉPES MÁSOLATOK NÉPVÁNDORLÁSKORI ÍJAKRÓL SZŐLLŐSY GÁBOR (Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) Fábián Gyula 1915 július 4-én született Sárvárott. Szülei képzőművészettel foglalkoztak; festők illetve rajztanárok voltak. Középiskoláit Szombathelyen végezte, ahol nagyon komoly természettudományos és nyelvi képzést kapott. A Pázmány Péter Tudományegyetemen, természetrajz-kémia szakon szerzett középiskolai tanári képesítést 1938-ban. Elhelyezkedni azonban csak „próbaszolgálatos tisztviselő jelölt"-ként tudott a Nemzeti Múzeum Állattárában, ami azt jelentette, hogy nem kapott fizetést. Ezzel párhuzamosan az Országos Közegészségügyi Intézetnél vállalt munkát mint havidíjas. 1941-ben a kolozsvári egyetem örökléstani tanszékén helyezkedett el, mint tanársegéd. Itt kezdett el foglalkozni az ecetmuslicák (Drosophila) genetikájával. A katonai szolgálat letöltése alatt 1944-ben Tihanyba helyezték át, a Biológiai Intézetbe „beosztott középiskolai tanár" státuszba. 13 évig dolgozott az intézetben, 1947-ben egyetemi magántanári habilitációt szerzett és magántanári meghívást kapott az ELTE-re, ahol örökléstant adott elő. Ugyancsak 1947-től volt az MTA Biológiai Osztályának munkatársa. 1957-ben az MTA Genetikai Kutatócsoportjával Gödöllőre került. Ez a kutatócsoport szoros kapcsolatban állott az Agrártudományi Egyetem Állattani Tanszékével. A két intézmény között személyi átfedések is voltak. Ilyen volt többek közt Fábián Gyula esete is, aki előbb az MTA-nál volt főállásban és a tanszéken mellékállásban, majd a tanszéken főállásban és az MTA-nál mellékállásban. Ez az állapot 1959-ben szűnt meg, amikor az MTA Genetikai Kutatócsoportja beolvadt az ATE Állattani Tanszékébe. Ugyanebben az évben Fábián Gyulát tanszékvezetővé nevezték ki, majű 1960-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. A tanszék munkáját 1976-ig, nyugállományba vonulásáig irányította. 1973-ban megszerezte a biológiai tudományok doktora fokozatot. Munkássága elismeréséül 1983-ban a gödöllői Agrártudományi Egyetem díszdoktorává avatták, továbbá megkapta a Szocialista Munkáért kitüntetést és a Munka Érdemrend arany fokozatát. Publikációinak száma nyugállományba vonulásáig meghaladta a százat. Ezek közül a két legfontosabb egy 1968-ban angol nyelven megjelent könyve és az 1973-bar/ megvédett doktori disszertációja. Mindkét mű a fénanalízissel és a fenogenetikával foglalkozik. (Az állatok öröklött tulajdonságai és a környezeti tényezők kölcsönhatá691