A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Ferencz Márta: Izületi betegségek és gerincoszlopi anomáliák a szentkirályi középkori temetőben

Eredmények A spondylosis deformans nevű ízületi betegség kórbonctani folyamata röviden és a lényegét tekintve a következő: a porckorong rostos gyűrűjének (anulus fibrosus) legkülső rétegében beszakadások keletkeznek. A porckorong lelapul, a csigolyák közti rés elkeskenyedik. A csigolyák zárólemezei sclerotikussá válnak. A porckorong elveszti rugalmasságát, lökéscsillapító, lökésgátló funkciója megszűnik. A csigolya peremeken - a mechanikai ingerek hatására, mintegy védekezésként - csőrszerű képződmények alakulnak ki. Ezek olyan mértékűek is lehetnek, melyek áthidalják a csigolya testek közötti területet, és csontkapcsok alakulnak ki. A gerinc mozgása korlátozottá és meglehetősen fájdalmassá válik

6 (1. kép). Az Árpád-kori temetőben 107 egyén csigolyáin figyelhettem meg ezt az elváltozást, ami a széria 74.3 %-a. Ebből a szériára vonatkoztatva 29.9 % mérsékelt, 44.4 % kifejezett formájában mutatta a betegséget. A magas előfordulási gyakoriságot jól szemléltetik az egyes korcsoportokra számolható százalékos értékek: az Aduitus korú nők 58.3 %-a, a Maturus korúak 95.7 %-a, az Aduitus korú férfiak 75.5 %-a, a Maturus korúak 81.8 %-a szenvedett e betegségben (1. ábra). A késő középkori temetőben 17 egyén, a széria 65,4 %-a hordozza a spondylosis deformans jegyeit. A széria 7.7 %-ánál a mérsékelt, 57.7 %-ánál a kifejezett stádiumot figyelhetjük meg (1. ábra). A spondylosis deformans általános előfordulási gyakoriságára összehasonlításul a solymári avar kori temetőt hozhatjuk példának, ahol 14.2 %-ban van jelen ez a betegség.

7 Az osteoarthrosis deformans a végtagok ízületeiben alakul ki. Leggyakoribb a térdízületben. Az ízületi porc elvékonyodik, az ízfelszínek lecsiszolódnak, és a terhelésnek legjobban kitett felületeken csont felrakodások képződnek

8 (2. kép). Az Árpád-kori szériában 42 (29.2 %) egyén ízületein találtam osteoarthrosisos elváltozást. Kis esetszámuk miatt nem számítva a Senium korú nőket, ahol 2 egyénből 1, vagyis 50.0 % szenvedett a betegségtől, a Maturus korú férfiakat érintette leginkább ez a kór, 40.9 %-ukat. A nők 20-21 %-a élt arthrosisos ízülettel (2. ábra). A késő középkori népesség hasonló arányban (30.8 %) mutatja a betegség tüneteit. Itt is a Maturus korú férfiak állnak az első helyen (50.0 %), de a Maturus nők is 40.0 %-os arányban betegedtek meg (2. ábra). A gerincoszlopon előforduló anomáliák közül a sacralizatio az utolsó lumbális csigolyának a keresztcsonthoz való hozzánövését jelenti. (3. kép 1.) Az Árpád-kori temetőben 29 esetben (20.1 %) figyelhetjük meg ezt az elváltozást. Leggyakoribb az Aduitus korú férfiaknál, 34.7 %, míg a nőknél az életkortól függetlenül 8 % körül van. A késő középkori széria nehezen értékelhető ebből a szempontból a kis esetszám miatt. 2-2 Maturus korú férfi és nő sacralizálódott keresztcsontját találtam, összesen 15 %-a a szériának (3. ábra). 6 Zsebők 1979. 7 Ferencz 1982-1983. 8 Zsebők 1979. 677