A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)

rősített, kapcsokkal is ellátott deszkakoporsóba fektették. (46., 47., 48., 50., 51., 91., 123., 130., 140., 141., 161., 163., 170., 177., 180., 183., 205., 225., 252. sír). Az egykorú magyar temetőkhöz képest összehasonlíthatatlanul gazdagabb leletanyagra bukkantunk a kun sírokban,

55 Ez elsősorban a nőknél és gyermekeknél volt megfigyelhető

56

, akiket a keresztény felfogással szöges ellentétben teljes pompával, felékszerezve, legfontosabb használati tárgyaikat mellékelve készítették fel a túlvilági életre. Viseletükben - mely bizonyos fokig nyelvi, etnikai öntudatuk kifejezője is - már a helyi tárgyak túlsúlya figyelhető meg.

57 A kun sírokban talált ékszerek: főként az aranyozott rosszezüstből vagy bronzból préselt, kerek vagy szögletes, felvarrható ruhaveretek (I. tábla 5-16.), a pityke- és csörgősgombok (I. tábla 17-24) övcsatok (II. tábla 11Л6.) csaknem kivétel nélkül helyi magyar, többnyire gótikus ízlésű készítmények.

56 Ugyanakkor e tárgyak viseleti módja keleti hagyományok továbbélését jelzi. A gótikus díszlemezkéket sokszor találtuk a mellkason, gyakran jobboldalt, esetleg váll és csípőtájon (1., 45., 51., 125., 161., 181., 256. sír). Ez a többi kun temetőből is jól ismert jelenség a Képes Krónikában többször ábrázolt, hagyományos nomád kaftán-viselet meglétét bizonyítja.

59 Előfordultak ezen kívül koponyán (64., 141., 146. sír), mintpár/a-esetleg süvegveretek, s díszíthettek övről lelógó szalagokat is (183. sír). Hasonlóan sokrétűen használták föl a pityke és csörgősgombokat. Zömében az inget fogták össze velük nyak és hastájékon (1., 10., 45., 51., 64., 65., 73. ,125., 130., 141., 146., 180., 192., 225., 273. sír), de előfordultak pártadíszként a homlokon is (161. sír) vagy az előbb már említett módon: övről lelógó szalagra varrva (183. sír). A kun sírok kiemelkedő jelentőségű ékszerei a felhúzott 1 vagy 3 lemezgömbös fülbevalók (45., 64., 65., 123., 130., 141., 146., 180., 216. sír) (II. tábla 17-20.). Azon kevés tárgyak közé tartoznak, melyek biztosan köthetők a kunság archaikus viseletéhez, s divatjuk a 14. század végéig nyomon követhető.

60 Eredetük a bizánci kultúrkörre és annak tágabb peremterületeire (Déloroszország, Balkán, Kaukázus-vidék) vezethető vissza. A gömbös fülbevalók már a 7-8. századi avar emlékanyagban megtalálhatók

61

, divatjuk a honfoglalás- és Árpád-kor idején szorul ki a Kárpát-medencéből. A 9-10. századtól - bizánci hatásra jellegzetesen kelet-európai ékszerré válnak, fellelhetők Déloroszország 11-13. századi nomád anyagában is. A leghangsúlyosabban a balkáni népek viseletében honosodtak 55 Pálóczi Horváth András úgy véli, hogy a 14. század közepén a szállástemetőkben megjelenő leggazdagabb sírok (ilyen Perkátán a 46., 64., 141., 183. sír) a nemzetségfői, kapitányi családok rétegének tulajdoníthatók, akik felhagyva a magányos lovassírok pogány szokásával, az új rend és vallás jegyében már népükkel éltek és temetkeztek. Pálóczi Horváth András 1985.99-100. 56 Ugyanez jellemzi a jászdózsai jász szállástemetőt is. Selmeczi László 1981.173. 57 Pálóczi Horváth András 1982.103. 58 Szabó Kálmán 1938. 40-58., Móra Ferenc 1906.18-27., 1908. 361-371., Széli Márta 1940.161-165., Gerevich László 1943.137., 152-157., Hampel József 1880. 46-50., B. Oberschall Magda 1942. 8-9., 1945. 13-21., Kőhegyi Mihály 1972. 205-213., H. Tóth Elvira 1972. 215-223., Zsámbéky Mónika 1983. 105-128., Pálóczi Horváth András 1982.103., Hatházi Gábor 1988 b. 106-119., H. Kollen Judit 1986.51-56. 59 Szabó Kálmán 1938. 50-52., Pálóczi Horváth András 1982.103., Zsámbéky Mónika 1983.107-108., Hatházi Gábor 1988 b. 117-118. 60 Pálóczi Horváth András 1982., 103., Hatházi Gábor 1988 b. 115. 61 Kiss Gábor 1983.100-101., 108., 110. 659