A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)

jelzik. A csontosövek, pártaövek, párizsi kapcsok, gyöngyös-bronzszálas párták, csontból esztergált vagy bronzból öntött hengeres övpeckek, láncos-hurkos övkapcsok stb. hiánya

50 arra vall, hogy az idetemetkezés a 15. század elején megszűnt. A szállás népe ma még ismeretlen okból - Perkáta egy másik határrészébe, kb. 3-4 km-re ÉNy-ra, a Parragi rétre költözött át.

51 Az 1417-től a török korig folyamatosan jelentkező írott források már erre a 15-16. századi faluhelyre vonatkoznak.

52 A kun temetkezések A Kőhalmi dűlői temető kun rétege tehát a 13. század végétől a 15. század legelejéig, a kun beolvadás legérdekesebb, átmeneti korszakában működött. Mint ilyen, tökéletesen tükrözi azt a sajátos színezetű, kettős gyökerű keverékkultúrát, melyet a bevezető röviden vázolt. A mezőföldi kunok integrálódásának szembetűnő jele, hogy halottaikat már keresztény módra, a felújított Árpád-kori templom cintermében földelték el.

53 A kun sírok NyDNy(fej) - KÉK(láb) tájolása azonos az Árpád-kori sírokéval: minden bizonnyal a templom tengelyének irányát követte. A halottakat háton fekve, nyújtott helyzetben temették el, ez alól rendkívüli kivétel a 173. és 187. sírban tapasztalt hasra fektetés. Utóbbiak esetleges hitvilági tartalmának tisztázása még további kutatásokat igényel.

54 A halottak fektetéséhez hasonlóan semmiféle eltérés sem észlelhető az Árpád-kori és kun sírok közt a kéztartást illetően. Formai változatai: karok kinyújtva a test mellett, ritkábban a medencére hajtva. A magyar és kun temetkezéseket - ahol ez megfigyelhető volt - egyaránt a sarkain lekerekített téglalapforma sírgödrök jellemzik. A kun halottakat - ellentétben az Árpád-koriakkal - gyakran szöggel összee50 Szabó Kálmán 1938. 58-78., Gerevich László 1943. 103-167., Bálint Alajos 1936. 222-241., 1938. 138-190., 1939. 146-164., 1956. 55-84., Foltiny István-Korek József 1954. 149-190., Kovács Béla 1972. 119158., Papp László 1960.197-252., 1962.199-219., ifj. Fehér Géza 1955.190-201., 1957. 66-73., Gömöri János 1970.109-128., Horváth Ferenc 1977. 91-125., V. Székely György 1987. 83-84., Hatházi Gábor 1988b. 106110., Pálóczi Horváth András 1982.103-105., Benkő Elek 1980. 322-342. 51 Az 1986-87. évi terepbejárások során megtalált 15-16. századi falu valószínűleg azonos az 1930-as évek óta a „Baráti dfflő Sóstói része"-néven ismert lelőhellyel, ahol cserepeket, kemence maradványokat, csontokat találtak földmunka során. Ugyaninnen került az István Király Múzeumba egy török bronz érem is. Fitz Jenő 1957. 6., 10. Ma a terület „Régi fácános", »Alapi rétek" elnevezése is gyakori, a katonai felméréseken szereplő Tamás-dombbal azonos. Csendes László - N. Ipoly Márta 1977.

1. (1782-85) Col. XIII. Sec.24., II. (1829-1866) Col. XXXI. Sec. 54., III. (1872-1884) 5161/4. 52 Gyárfás István 1870-1885. III. 565-568., 682-683., 735-749., 767-768., Károly János 1896-1904. I. 190-191.199., 573-576,579-589, Káldy Nagy Gyula 1977. 32-33.sz., 51., 1985.428.sz. 481. 53 Hasonló példákra 1. 35. jegyzet. Más kun csoportoknál a feudalizálódás és kereszténnyé válás jóval később indulhatott meg. Selmeczi László szerint ezt jelzik azok a 13. század végétől kezdve már bizonyíthatóan használt, kezdetben valószínűleg még pogány szállástemetők, melyek területén csak jóval később, a 14. század végén - 15. század elején épültek csak meg a templomok (Karcag-Asszonyszállás, Túrkeve-Móric, Mizse). Selmeczi László 1973.112., 1982. 736., 1986.131. 54 A jelenség Árpád-kori előfordulásaival Szabó János Győző foglalkozott. A rendszerének III. csoportjába sorolt hasra fektetéseket főleg nőkre jellemző rítusnak tartotta. Elfogadta G.Wilke véleményét, aki „...az arc föld felé fordításának tulajdonított... lényegi jelentőséget: a gonosz nézése az élők felé így lehetetlen, másrészt a lélek így nem tud visszarepülni a szájon át a testbe, s a megholt így képtelen visszatalálni a falujába." Szabó János Győző 1976.40-41., 66., 18. ábra. 658