A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)
86., valamint Karcag-Orgondaszentmiklós 59. sírjának III. Béla (1172-1196) bizánci mintára vert bronzai bizonyítják, hogy a jász és kun szállástemetők legkorábbi periódusában nem szokatlan a 12. századi pénzek előfordulása. 41 Pénzt egyébként egyetlen Árpád-kori sírban sem találtunk Perkátán, a kunoknál viszont annál többet (123., 181., 241., 273. sír). E sírok egyben azt is bizonyítják, hogy a félbe vágott halotti obulust legalábbis ebben a temetőben - kun szokáselemként kell értékelnünk (123. és 241. sír). A 48. sír kun voltát erősíti az a tény is, hogy a temetkezés szöggel összeerősített deszkakoporsóban történt, ami az Árpád-kori sírokban nem volt megfigyelhető. A halott nyakában, farkasagyar 42 mellé felfűzött pasztagyöngyök társaságában olyan nagyméretű - korábbi tálalói által „krétagyöngynek" elkeresztelt - típusra bukkantunk (IV. tábla 4.), melynek legközelebbi párhuzama a Szeged-Ötömösi kun szállástemető 20. sírjában került elő, kétségkívül a kunokhoz köthető gömbös fülbevalók mellől. 43 Perkáta régészeti adatai tehát azt jelzik, hogy a kunok mezőföldi beköltözésére legkésőbb a 13. század végén sor került. A pontosításhoz némi segítséget jelent, hogy a kunok 1279. évi privilégiuma nem említi a szállásterületek közt a dunántúlit. 44 A bevándorlás csak ezt követően, talán a Hódtavi csata (1280 vagy 1282) után következett be: ekkorra tehetők ugyanis az utolsó nagy területi változások, népesség átcsoportosulások a kunság történetében. 45 Elképzelhető, hogy a levert lázadók egy csoportját ekkor telepítik át a Mezőföldre. 46 Ezzel összhangban állnának azok az okleveles adatok is, amelyek a környék elnéptelenedett királyi birtokainak felszámolását és eladományozását nagyjából Kun László uralkodása idejére teszik. 47 A Kőhalmi dűlői kun sírokban talált jellegzetesen 14. századi leletanyag és a halotti obulusok - melyek kivétel nélkül Nagy Lajos (1342-1382) szerencsefejes dénárjai 48 - továbbá a 64. sír bronzlemezből préselt pártaverete (I. tábla 7.), amely a pénzekkel gyakorlatilag azonos datáló értéket képvisel 49 , a temető Anjou-kori használatát 41 Selmeczi László 1981. 170-171., 1986. 132-133. A jelenség magyar környezetben is előfordul: a csúti temető LI. sírja a benne talált pártaöv alapján a 15. századra datálható, mellette két II. Béla (1131-1141) érem került elő. Gerevich László 1934.141.,26. kép. 42 A temető állatcsont anyagának meghatározásáért Takács Istvánnak (Budapest, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) tartozom köszönettel. A közléshez hozzáfűzzük, hogy az anyagmeghatározás egy része egyelőre csak fotók alapján történt, így még nem végleges, „műhely állapotot" tükröz. 43 Móra Ferenc 1906. 21., Szél Márta 1940.162., XXVII.t.22. 44 L. 27. jegyzet 45 Györffy György 1990. 285-286. A Hód-tavi csata időpontját a szakirodalom 1280 vagy 1282-re helyezi. A kérdést legutóbb Blazovich László 1977. 941-945. foglalta össze. Szerinte az utóbbi látszik elfogadhatónak. Népesség átcsoportosulásokra: Fodor István 1972. 239., Gyárfás István 1870-1885. III. 630-631., Pálóczi Horváth András 1974. 251. 46 Hatházi Gábor 1987. 34-41. 47 Györffy György 1987 a. 335. és 1. 24. jegyzet 48 CNH H. 89A, Huszár Lajos 1979.140. 49 A veret egyszerű zsinórkeretbe foglalt középmezejét Nagy Lajos kedvelt címerének primitív népi utánzata díszíti: oromdíszes csöbörsisak tetején, szájában patkót tartó struccfej két toll között, a sisak alatt megdöntött címerpajzs. A közismert Nagy Lajos síremléken és az aacheni palástkapcsokon (Művészet... Kat. 14., 5. t.) kívül - néhány példát kiragadva - ez a címerábrázolás tűnik fel Nagy Lajos 1396. évi titkos-, és 1352. évi gyűrűs pecsétjén. Művészet... Kat. 42. és 45. Pénzeken való előfordulása: Károly Róbert 1329 utáni garasán (CNH II.7.) és Nagy Lajos 1370 előtti garasán (CNH.II.70.) Művészet...Kat. 66. és 75., 23. és 25.t. Ez a címerkép díszíti az Anjou-kori kályhacsempék III. csoportjának 3. típusát is, kora a 14. század második felére tehető. Holl Imre 1958. 219., 24. kép. I 657
