A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Hatházi Gábor: A perkátai kun szállástemető (Előzetes beszámoló az 1986–88. évi feltárásokról)

ket királyi legeltető területként értelmezte.

23 A vidék Árpád-kori lelőhelyei ismeretében hozzátehetjük: Perkáta és a környék más, oklevélből szintén nem ismert, később kun szállássá vált faluja ugyanúgy része lehetett a királyi birtokrendszernek, s csupán a véletlennek tudható be, hogy egyedül Sárosd esetében maradt fenn erről írott dokumentum.

24 Györffy György általánosan elfogadott véleménye szerint a kunok mezőföldi településtömbje, a Hantos-szék

25

, nem tartozott a kunok eredetibb szállásterületei közé: a foglaló nemzedék a Duna-Tisza közéről származott ide.

26 Mivel az 1279-es II. kun törvényben felsorolt szállásterületek közt a dunántúli még nem szerepel, s ottlakásukat egy 1399-es adat bizonyítja először, az a nézet vált uralkodóvá, hogy a beköltözés a 14. század közepénél előbb nem következhetett be.

27 Ezt azonban az írott források tüzetesebb vizsgálata sem támasztja alá feltétlenül.

28 Az oklevelekből ismert dunántúli szállások sorában olyan pogány személynévi eredetű szállásnevek (Bajdamer-, Bezter-, Csabák-, Kajtorszállás) találhatók, melyek a magyarországi kun helynevek legarchaikusabb, 13. század végi, 14. század eleji rétegéhez tartoznak.

29 Ezek közül is kitűnik a legrégibbnek tekinthető Nyögérszállás. Neve IV. László kunokból álló, vazallus jellegű, feltehetően udvari-igazgatási feladatokat is betöltő, nomád eredetű elit testőralakulatára vezethető vissza (neugerii).

30 Hasonló eredményre jutunk a család- és birtoktörténet tanulmányozásakor. 1406-ban a kun előkelők egy csoportja - peres ügyük kapcsán - itt élő és birtokló közös őseikre, nagyapjukra és dédapjukra („..ab uno avo et prothavo...") hivatkoznak.

31 Visszakövetkeztetve - generációnként 30 évet számolva - úgy tűnik, hogy a dédapa valamikor a 13-14. század fordulóján élhetett, a foglaló nemzedék egyik vezetőjeként.

32 E meglehetősen ingatag, közvetett bizonyítékok különös jelentőségűvé teszik a Kőhalmi dűlői kun temető legkorábbi rétegének kronológiai tisztázását. A perkátai kun megtelepülés körülményeinek, idejének pontosításához hasznos részadatokkal szolgált a temetőt övező körárok vizsgálata (2. kép). A feltárás során ki23 Györffy György 1987 a. 328-329., 333. 24 Az uralkodó család itteni birtoklásait jelzi, Sárosdon kívül Seregélyes (Smaragd comes családjának részbirtoka mellett) és Asszonyvására vagy Várásd(?) is. Utóbbit a Sárosddal DNy-ról közvetlenül szomszédos, mai Sárkeresztúrral azonosíthatjuk. Szintén királyi lovászok lakták, s egy 1192-es adatból sejthető, hogy vásárhelye a királyné birtokában volt. Györffy György 1987a. 346., 402-403. 25 A Hantos-székhez tartozott Perkátán kívül Hantosegyháza, Sárosd, Újszállás, Jakabszállás, Karácsonyszállás, Előszállás, Bajdamerszállás, Bezterszállás, Csabakszállás, Gyolcsapálszállása, Thobaliszentpéter, Nyögérszállás, Kajtorszállás, Ivánkateleke. Történetének legfontosabb forrásgyűjteményei és feldolgozásai: Gyárfás István 1870-1885. III. 458-770., Károly János 1896-1904.1. 184-203., 566-597., Mándoky Kongur István 1972. 73-82. 26 Györffy György 1987b. 532., 1990. 304. 27 Györffy György 1987a. 334., 1987b 532., 1990. 304. 28 Hatházi Gábor 1987. 34-41. 29 Pálóczi Horváth András 1974. 256-257,1986. 217-220. 30 Hatházi Gábor 1987.40. 31 ZSO. II. (2.4421.SZ.) 543-544-, Pálóczi Horváth András, 1974. 251. 32 Ez időben közel egybe esik a szomszédos Sárvíz melléki „besenyő ispánság" elhalásával. Miután közismert a kunok katonai szerepe magyarországi letelepedésükben, nem zárható ki annak lehetősége, hogy idekerülésük a besenyők „elmagyarosodása" folytán keletkezett űr betöltését célozta a helyi királyi hadszervezetben. Hatházi Gábor 1987.41., 1990. 35^0. 655