A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Wolf Mária: Előzetes jelentés a Karos határában feltárt 10. századi telepekről

Karos határában hat lelőhelyet ismerünk, amely az általunk vizsgált időszakba tartozhat (2. kép). 11 Karos-Kenderszer: a lelőhely a község É-i határában egy homokdombon helyezke­dik el. A domb nagyobbik részét szőlők és gyümölcsösök borítják, kisebbik ÉNy-i sar­kában körülbelül 60x80 méteres területen jellegtelen, kézzel formált őskori, valamint Árpád-kori cseréptöredékeket találtunk. Karos-Hosszúhomok: A dűlő a község D-i határában É-D-i irányban hosszan el­nyúló homokdombsorozaton helyezkedik el. Középső részén szórványos őskori és Ár­pád-kori kerámiatöredéket, valamint egy nagyobb obszidián szilánkot találtunk. A dombvonulat legészakibb tagján mintegy 150x50 méteres területen Árpád-kori cserép­töredékeket, többek között fésűsen bekarcolt hullámvonallal, csigavonallal és köröm­benyomásokkal díszített darabokat is gyűjtöttünk. Karos-Fábián tanya: a lelőhely a község D-i határában egy É-D-i irányú homok­domb tetején, az egykor itt állt tanya közelében körülbelül 100x150 méteres területen helyezkedik el. Jellegtelen, kézzel formált őskori kerámiatöredékeket, obszidián-szi­lánkokat, valamint fogaskerékkel benyomott díszű Árpád-kori cseréptöüredékeket ta­láltunk. Karos-Apácshomok: a községtől D-re elhelyezkedő nagyméretű domb jelentős részét szőlő, illetve erdő borítja. Ny-i oldalán, körülbelül 100x50 méteres területen több salaktöredéket, valamint bekarcolt csigavonallal díszített Árpád-kori kerámiát gyűjtöttünk. A felszíni leletek alapján a legtöbb eredményre Karos-Mókahomok és Karos-To­bolyka lelőhelyeken számíthattunk. Ezért 1989-90-ben e két területen szondázó-hitele­sítő ásatást végeztünk. Az alábbiakban ezekről szeretnék beszámolni. 12 A Mókahomok dűlő Karos É-i határában (2. kép 4) a község belterületétől há­rom kilométerre található. A lelőhely a hosszú, K-Ny-i irányú domb Ny-i végében, a lejtős D-i oldalon helyezkedik el. A dombot É-ról a Bodrog egy holtága veszi körül. A körülbelül 600 m 2-t érintő szondázó ásatás során egy földfelszínen álló település nyo­mait sikerült feltárnunk: igen sok karó- és cölöplyukat, erősen letaposott, kerámiatö­redékkel és állatcsonttal teli felületeket találtunk. Feltártunk továbbá négy egymás kö­zelében elhelyezkedő, szabadon álló kemencét a hozzá tartozó gödörrel együtt (3. kép). 1. kemence: A mai felszíntől 91 cm mélyen jelentkezett, alakját egy körülbelül két cm-es gyengén átégett csík jelezte. Sütőfelülete 114x122 cm-es keményre égett, jó minőségű tapasztás. Felmenő fala 26 cm magasságban állt, az É-i oldalon kis szakaszon megsérült. A 2 cm vastag fal a fenéktapasztáshoz ha­sonlóan jól kiégett, simított volt, a 26 cm-es magasságban már enyhén ívelt, itt tehát valószínűleg a boltozat kezdődött. A szája D-re nyílt, fenéktapasztása 2 cm vastag volt, alatta sem követ, sem cse­réptöredéket nem találtunk. A sütőfelület a közepe felé lejtett (4. kép 1.). 2. kemence: A mai felszíntől 94 cm-re találtuk meg. Fala a nyugati oldalon 9 cm, máshol 1,5-2 cm vastag. Patkó alakú sütőfelülete 124x130 cm-es, rosszmegtartású, egyenetlen. Szája K-re nyílik, erre lejt az alja. A 2 cm vastag sütőfelület alatt karólyukakat találtunk. Felmenő fala nem volt. (5. kép 2.) 11 Valter Ilona 1974. 37. vö. HOM Régészeti Adattára 2084-89.2085-89. 12 Az ásatások eredményeinek részletes ismertetését, illetve a leletanyag teljes bemutatását egy ké­sőbbi tanulmány keretén belül tervezzük. 583

Next

/
Thumbnails
Contents