A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Szovák Kornél: A fehérló-monda kérdéséhez

lágirodalmi vetülete is.

15 Ilyesféle toposzok alkalmazása az elbeszélésben a középkori szemlélet szerint hitelesítette az adott történetet. A föld, a fű és a víz átadásának motívumát Sebestyén Gyula bőségesen adatolta. Hérodotostól a magyar honfoglalás korának arab kútfőiig általánosan ismert szokása volt a steppei népeknek. Kései leszármazója Sebestyén szerint a keresztény középkorban a birtokbaiktatásnál figyelhető meg, amikor is a homo regius az újdonsült tulajdonos kezébe az iktatott föld színén egy marék földet adott.

16 Van olyan kutató, aki hűbéri aktust lát a motívumban.

17 A jogszokás alapja - amennyiben erről van szó - az az ősi hiedelem lehetett, mely szerint az egy bizonyos területről kihordott tárgyak a kérdéses területet az ellenfél birtokába juttatják. A hiedelem mind a finnugor, mind pedig az indoeurópai népek körében ismeretes. A föld, fű és víz átadását mások hódolási szimbólumnak értelmezték, ez az értelmezés a hűbéri invesztitúra-magyarázathoz is közelebb áll. Mindenesetre a P. mester lejegyezte történet motívuma mintha ezt a magyarázatot támasztaná alá. A harmadik - véleményünk szerint a legkevésbé fontos - eleme a történetnek a fehér ló. Jól tudjuk, őseink hiedelemvilágában mily nagy szerepet játszott a ló, kivált a fehér ló. A magyarság keresztény hitre térése után évszázadokig a tehetősebb halottat - az ősi lóáldozat vagy lovastemetkezés megszelídült maradványaként - a Szt. Mihály lova előtt vezetett ló kísérte utolsó útjára, melyet azután a szertartást végző egyház eladhatott, hogy árából a költségeit fedezze.

18 Sokkal valószínűbb azonban, hogy a fehérló-monda esetében egy ettől merőben különböző, diplomáciai szokással van dolgunk. 1134-ben ezt a szokást tartotta szem előtt II. Béla király, midőn követével Lothar császárnak két felszerszámozott fehér mént küldött ajándékba. Lukács érsek testvére is ennek a szokásnak a jegyében ajándékozott lovat a pápa bíboros követének. P. mester is ezért ajándékoztat a kijevi, szuzdáli, lodoméri, halicsi fejedelmekkel felszerszámozott lovakat az átvonuló magyaroknak.

19 A felszerszámozottság és a ló színe az ajándékozó gazdagságát és egyrangbéliségét volt hivatva kifejezni. A monda mindkét lejegyzéséből világos, hogy a lovat pusztán vételárnak (pecunia, pretium) tekintették s ha a legkorábbi lejegyzésben lett volna is szakrális jelentése, az P. mesternél önálló lóáldozattá (occiso equo), a XIV. századi szerkesztményben pedig vízzel teli kürtre tett esküvéssé, invokációvá vált.

20 Ha az egyes elemeken végigtekintünk, azt látjuk tehát, hogy mindháromnak megvan a maga sajátos jelentésköre és párhuzama. Amennyiben az elemek sorrendjét is < megvizsgáljuk, további következtetéshez jutunk. Indokolt a sorrendet a XIV. századi lejegyzésen kezdeni, lévén, hogy ez mutatja a legkerekebb formát. Itt először a követ - miután Szvatopluknak előadta küldetése okát, vagyis nyilván földet kért - saját megfontolása alapján visz a fűből, vízből és földből, mondhatnánk: meglopja a morva feje15 Jacob Grimm, Deutsche Rechtsalterthümer. I-II. Berlin, 1956. (Nachdruck der vierten, durch Andreas Heusler und Rudolf Hübner besorgten Auflage von 1899.) 89-92. (A régi lapszámozás szerint!) 16 Takács Lajos 1983.573-577. 17 Kristó Gyula, 1970.121. 18 Sólymost László, 1976.135. 19 Sólyom Károly, 1966. 70., 78. jegyzet 20 Mindkét lejegyzésben a szakrális aktus megelőzi a diplomáciait. 566 I