A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Takács Miklós: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán félsziget kapcsolatai a 7–9. században. A jugoszláviai kutatások újabb eredményei
vagy horvát nyelvjárások mai területi elhelyezkedése alapján igyekeznek bevándorlási irányokat meghatározni. Eredményeiket azonban igencsak megkérdőjelezi, hogy egyrészt a délszláv nyelvjárásokat már a 6. században is adottnak tekintik - ami végső soron, források hiányában nem bizonyítható. Másrészt, a török-kori, igen nagy méretű vándorlási hullámmal sem szoktak kellő mértékben számolni, harmadrészt pedig, a 6. századi Kárpát-medencét egy olyan „légüres térként" fogják fel, ahol kisebb-nagyobb népcsoportok teljesen szabadon vándorolgathattak. Egy további, szintén meglehetősen elterjedt vélekedés 126 szerint a szlávok olyan nagy tömegben törték át a 6-7. században a bizánci limest, hogy már jóval korábban is a Duna bal partján, azaz a Kárpát-medence déli részén kellett lakniuk. Ezen - újabban is fel-felbukkanó 127 - érvelés hívei viszont rendszeresen elsiklottak azon tény felett, hogy az írott források szerint a szláv áttörések nem a Kárpát-medencével,hanem a Havasalfölddel szomszédos Duna-szakaszon folytak 128 . A fentiek kiegészítéseként jelent meg a 19. század második felében egy cseh eredetű 129 vélekedés is, amely már a keltákat is a szlávok közé igyekezett sorolni. E nézet azonban nem vált igazán népszerűvé a szerb történészek körében. A fenti szemléletet, amely a szláv bevándorlás igen korainak tekintette, pontos időpontját azonban nem tudta meghatározni, váltotta fel L. Niederle nyomán, a 20. század elején azon érvelés 130 , amely szerint a szlávok, és köztük a szerbek is az 1-3. században telepedtek meg a Kárpát-medence déli részén. Ezen elgondolás hívei (pl. az első világháborút lezáró, Párizs környéki békekötések területi bizottságaiban jelentős szerepet játszó 131 J. Radonic 132 és S. Stanojevic 133 szerint a szerbek és horvátok a Balkánra is a Kárpát-medence déli részéből vándoroltak volna át a 6-7. században. Egy részük viszont - ugyanezen feltételezés szerint - ekkor helyben maradt, és ez a középkor végéig egy települési kontinuitást biztosított. Végezetül a századfordulón jelent meg a szerb szakirodalomban azon nézet 134 is, amely - jóval reálisabb módon - az avar honfoglalás idejére tette a szlávok beván126 Lásd pl.: Stanojevic, Stanoje: О juznim Slovenima 6. 7 i 8 véka. Glas SKA 80(1909) 123-154. old.; Radonitch (1919) V. old. 127 PL: Popovic (1958) 116-160. old. 128 Ezt hangsúlyozza például: Jireèek - Radoniè (1922) 40. old.; Kovaceviè (1981) 113. old. 129 Konëar, Simeon M.: Sloveni u Sjevernoj Galiji. Izvod iz Sasinekove rasprave. Javor 17(1890)/16, 249-250. old. 130 Radonitch (1919) V-VIII, es l-7.old.; Erdeljanovid, Jovan: Tragovi najstarijeg slovenskog sloja u Banatu. In: Niederlûv Sbornik, szerk.: Schranil, J. Obzor prehistoric^ 4., Praha 1925, 275-308. old. 131 A szerb tudósok ilyen irányú tevékenységét összefoglalóan elemzi Trgovcevid, Ljubinka: Naucnici Srbije i stvaranje jugoslovenske drzave 1914-1920.2. kiadás. Beograd 1987. 132 Radonitch (1919) V-VIII. és 1-7. old. Ugyanezen mű" szerb nyelven is megjelent: Radonid, Jovan: Srbija i Ugarska u srednjem vekuk. In: Popovié (1939) 128-144. old. 133 Stanojevitch (1919) 134 Elsőként képviselte markánsan e nézetet a szerb tudományos életben: Ivic, Aleksa: Istorija Srba u Vojvodini. Od najstarijih vremena do osnivanja potisko-pomoriáke granice (1703). 2. kiadás. Növi Sad 1929.5. old. 518 i
