A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Takács Miklós: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán félsziget kapcsolatai a 7–9. században. A jugoszláviai kutatások újabb eredményei
egyes politikai gondolkodók a horvát nemzet egységének megkérdőjelezéseként értelmezték. Másrészt a korabeli horvát történészek nemigen akartak szembe nézni azzal, hogy az újkori horvát főváros és legfontosabb kulturális központ, Zágráb egészen bizonyosan nem tartozott bele abba a területbe, ahol a magyar hódítás előtti horvát állam keletkezett, és a középkor későbbi századaiban is Szlavónia részének számított 39 . Talán emiatt is hangsúlyozták a horvát történészek oly kitartóan a Dráva-Száva közének horvát jellegét a középkorban. E horvát történeti szemléletmódról annyit még feltétlenül meg kell jegyezni, hogy kialakulásának pillanatától a magyar történészek heves bírálatában részesült 40 . Főként amiatt, mert a horvát-magyar államközösség kezdetét egy szerződésben nem pedig a magyar hódításban igyekezett láttatni. Az e körül kirobbant vita pedig egyáltalán nem volt mentes az aktuálpolitikai felhangoktól - az igazság kedvéért hozzá kell tennem, egyik részről sem. A fenti kis historiográfiai kitérőt azért is érdemes volt megtenni, hogy beláthassuk a hagyományos szemléletmód átvételének micsoda kötelező, szinte kényszerítő érvényű hatása volt és van. A nyolcvanas évek horvát történetírásában mégis megjelent több olyan elgondolás is, amely kisebb vagy nagyobb mértékben elfordul ettől. Az első ilyet annak ellenére is meg kell említenem, hogy az általam tárgyaltnál egy későbbi korszakra, a 10-11. századra vonatkozik. Megfogalmazója ugyanis ugyanaz az N. Klaid 41 , aki még egy évtizeddel korábban a hagyományos szemlélet alapján írta meg fentebb említett összefoglalását. Valkóvár (szh.: Vukovar) középkori történetéről értekezve ugyanis azt fejtette ki, hogy egyáltalán nem bizonyos Szlavóniában, különösen pedig a keleti felében, a 10. század eleji horvát hódítás, így a magyarok sem szervezhették itt meg egy, csak feltételezett „horvát zsuparendszer" alapján Valkó vármegyét. Még jobban eltávolodott a hagyományos szemlélettől L. Margetic 42 , aki a horvátok betelepedésének időpontját elemezte újra a legfontosabb írott forrás: Bíborbanszületett Konstantin De Administrando Imperio-ja alapján. A horvátok és a szerbek megtelepedését tárgyaló, egymást részben átfedő, 29., 30. és 31. fejezet gondos összehasonlítása alapján jutott arra a kövekeztetésre, hogy a horvátok nem Herakleios császár korában, azaz a 620-as évek végén telepedtek meg Dalmáciában, hanem csak a 9. század eleji frank hódítás nyomán, feltehetően ez utóbbiak parancsára. Gondolatmenetének részletes ismertetése túlnőne előadásom időkeretein, egy a Kárpát-medencére vonatkozó, történeti jellegű észrevételét azonban feltétlenül érdemes megemlíteni. L. Margetic szerint 43 a későbbi bevándorlás mellett szól az is, hogy a horvátok a 7. század első harmadában nem tudtak volna áttörni az avar szállásterület központi részén, a 9. század elején viszont már ez nem lehetett akadály. Ugyanő a régészeti leletanyag értékeléséhez is igen érdekes megjegyzéseket fűz. Ezekről azonban csak alább, a horvát régészet újabb eredményeinek bemutatása során szólok. 39 Grothusen (1967) 103-108. old.; Klaic (1982) 24-181. old. 40 Б vitát a közelmúltban igen jól összefoglalta: Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp. 1979, 85-86. old. 41 Klaic, Nada: Crtice о Vukovaru u srednjem vijeku. Vukovar 1983,10-15. old. 42 Margetiè (1977) 5-88. old. 43 Margetiè (1977) 31. old. 508 i
