A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Takács Miklós: A Kárpát-medence, az Alpok délkeleti része és a Balkán félsziget kapcsolatai a 7–9. században. A jugoszláviai kutatások újabb eredményei

nyelvészek - pl. a fentebb már említett B. Grafenauer

28 illetve Kniezsa I.

29 - az írott források valamint a helynevek alapján az alpi szlávok (az ún.dunai szlovének) nagyarányú betelepedésével számolnak. Egészen az utóbbi évekig a horvát koraközépkor-kutatást is a hagyományos szemlélet, azaz a horvát történetírás múlt század végi és század eleji „nagy nemzedéke" (F. Racki

30

, V. Klaic

31

, F. SiSic

32 stb.) által kidolgozott koncepció elfogadása jellemezte. E szellemben íródott például a közelmúltban elhunyt N. Klaic

33 1971-es, nagyszabású összefoglalása

34

, amelyről megjelenésekor úgy tűnt, meghatározó szerepű lesz az elkövetkező évtizedekben. E felfogás szerint a horvátok a Konstantinápoly avar ostromát követő időkben lerázták az avar igát, és egészen a 9. század eleji frank hódításig csak névleges bizánci függőségben éltek. A horvát ethnikai terület pedig már ekkor északon a Dráváig ért, annak ellenére, hogy a horvát állam kialakulásának kezdetei csak az Adriai-tenger partja és a dinári hegyvidék közti sávra tehetők. E szemléletet tükrözi a horvát történetírás azóta általánosan alkalmazott terminológiája is: a Dinárihegyvidék és az Adria közti rész a „tengerparti Horvátország" a Dráva és a hegylánc közti vidék pedig a „pannóniai" vagy „Száva-melléki Horvátország". E több mint száz éves történeti koncepció pontos megértéséhez szem előtt kell tartani kialakulásának körülményeit is. A 19. század végi horvát politikai közgondolkodásban

33 igen erősen élt az igény egyrészt a három részre: Horvátországra, Dalmáciára és Szlavóniára osztott ország egységesítésére. Másrészt pedig - távlati célként - az 1868-as horvát-magyar kiegyezés revideálása szerepelt, mivel csak ez vezethetett vagy a teljes függetlenség kivívásához, vagy a többi délszlávokkal való egyesüléshez. E tényezők teszik igazán érthetővé a függetlenség hangsúlyozását, különösen az avarokkal szemben. Bennük ugyanis a szomszéd népek korabeli történészeivel

36 azonos módon a horvátok is a honfoglaló magyarok előképét, méghozzá gyűlöletes előképét látták

37

. További problémát jelentett egyrészt az, hogy a különböző írott források összehasonlítása alapján már a múlt század végén arról írt több történész

38

, hogy a szlávok Balkán-félszigeti megtelepedése két hullámban zajlott. E kérdés feszegetését azonban a századfordulón 28 Grafenauer (1954-1955) 38-54. old. 29 Kniezsa István: A honfoglalás előtti szlávok nyelve a Dunántúlon. MTAK(I) 2(1952) 373-390. old. 30 Raf ki, Franjo: Nacrt jugoslavenskieh povestij do IX stoletja. Arkiv za poviestnicu jugoslavensku 4(1857) 235-280. old.; uő.: Hrvatska prije XII véka. Rad JAZU 56(1881) 63-140. old.; uő.: Borba Juznih Slovena za drzavnu neodvisnost u XI. vieku. Zagreb 1875. 31 Résztanulmányait összefoglaló, legfontosabb munkája: Klaiè (1899-1904) 32 Legfontosabb munkája a koraközépkor vonatkozásában: Siáié (1925). 33 Életútjáról, munkásságáról lásd: Raukar, Tomislav. Nada Klaiè ili iivot poyjesnicara. Danas 340(23.8.1988.) 43. old. 34 Klaiè, Nada: Povijest Hrvata u ranom srednjem vijeku. Zagreb 1971., második kiadás: Klaiè (1975) 35 Horvát, Josip: Politièka povijest Hrvatske. Zagreb 1936, 247-317. old.; Milutinovic, Kosta: Strosmajer i jugoslovensko pitanje. Institut za izucavanje istorije Vojvodine, Monografije. knj. 15. Növi Sad 1976. 36 E tétel egyik első megfogalmazója: Palacky (1836) 155-157. old. 37 Lásd pl.: Klaiè (1899-1904) I. köt., 27.; Stëiè (1925) 215-219. old. 38 A kérdés historiográfiáját jól áttekintette: Sisïè (1925) 236-265. old. 507 •