A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tisza-vidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján
vabb" rítussal kapcsolható össze a széles sírgödrök ásása, ellentétben az egyre inkább terjedő keskeny sírgödrökkel és padmalyos sírokkal. 14 A Marosszentanna-Csernyahov kultúrára, akárcsak a sztyeppéi késői szarmatákra ugyancsak az É-D-i orientáció jellemző, bár előfordulnak ellentétesen tájolt temetkezések is (pl. Span^ov 2. és 11. sír, Tírg§or 98. és 177. sír, Bude§ti, Perejaszlav-Hmelnyickij stb.). 15 Feltűnésüket kronológiai, illetve etnikai különállással igyekeztek magyarázni, 16 azonban a kérdés, hogy miért temették e halottakat társaikkal ellentétesen, jelenlegi ismereteink alapján még nem megválaszolható. A Marosszentanna-Csernyahov kultúrán belül vannak olyan temetők is, ahol az uralkodó tájolás a D-É, például Csernyahov 17 vagy a Dnyeszter melletti kiscsoportos vagy magányos temetkezések közül Pszari és Gorodnyica. 18 A tiszadobi temető tárgyalásánál - topográfiai helyzetük miatt - számunkra sokkal lényegesebb két mezőségi lelőhely: Fîntînele „Rît" és tőle 30 kilométernyire OcniÇa, 19 két - a 4. század második felére keltezhető, marosszentannai típusú - temető, ahol a D-É-i tájolás dominál. A fentiek fényében nehéz lenne egyértelműen állást foglalnunk abban a kérdésben, hogy a tiszadobi népesség temetkezésében uralkodó D-É-i, illetve ahhoz közel álló tájolás szokása honnan eredeztethető. Mivel azonban el kell fogadnunk azt a nézetet, amely szerint „egy-egy etnikum vizsgálatánál elsőrendű tényező a halotti kultusz konzervativizmusa. A sírok tájolása is szívósan megmaradó, sokszor századokon át követhető jelenség" 20 , ezért a tájolást az etnikai vizsgálódások során semmiképp sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A D-É-i orientáció esetünkben az iráni világ felé mutat, s aligha tévedünk, ha a tiszadobi temető használói között feltételezzük valamelyik szarmata népcsoport képviselőinek jelenlétét. 21 A D-É-i, illetve attól valamelyest eltérő tájolás az 5. század folyamán fel-feltűnik a Kárpát-medencében, noha jóval kisebb számban, mint korábban. Mind gyakoribbá válik a Ny-K-i orientáció, s immár több ízben kimutatható az É-D-i is. 22 2. csoport. A meridionális tájolású síroktól elkülönülő csoportra a Ny-K-i tájolás jellemző. A kárpát-medencei szarmata barbaricumban ugyancsak megfigyelhető e szokás, azonban nem ez a jellemző. 23 14 Moskova, M. G. 1989. 192. 15 Szimonovics, E. A. - Kravcsenko, N. M. 1983. 16. tabl. III. Ion Ioni{ä 1966. 233. Bóna István 1961. 195-196. 16 Szimonovics, E. A. - Kravcsenko, N. M. 1983. 16. 17 Petrov, V.P. 1964.73. 18 Tyihanova, M. A. 1957. 185. 19 George Marinescu - Corneliu Gaiu 1989. 135. 20 Bóna István 1961.196. 21 A szarmatákra, mint az egyik etnikai komponensre utal Tiszadob esetében a D-É-i, illetve ahhoz közelálló tájolás mellett a lábi gyöngyök előfordulása (Tiszakarádon is megfigyelte az ásató, sőt ott gyöngyös öv is került elő - Lovász Emese 1987.), a Marosszentanna- Csernyahov kultúrára olyannyira jellemző sok edény helyett egy-egynek a sírba helyezése, a fésűk és állatcsontok hiánya, a koporsók, illetve koporsókapcsok feltűnése stb. 22 Ilona Kovrig 1959. 209., 212. Bóna Ist\>án 1961.196. Anton Toiík 1962. Jaroslav Tejral 1974. 5-6. 23 Lásd 13. jegyzet! 33
