A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Istvánovits Eszter: Adatok a Felső-Tisza-vidék 4–5. századi történetéhez a tiszadobi temető alapján

Két nagy csoportot különíthetünk el: 1. D-É-i tájolású - kisebb-nagyobb eltéréssel - 23 sír. Közülük 12 DNy-ÉK-i, 10 D-É-i és 1 DK-ÉNy-i. 2. Ny-K-i tájolású 5 sír, illetve a csoporthoz soroltam az ÉNy-DK 308-128° tájolású 33. sírt. A két csoport nemcsak a tájolás (2. kép 2.) alapján különül el, számos más eltérés is kimutatható: a sírgödrök mérete, formája, a koporsók, a leletek típusa, a mellékletadás szokása (2. táblázat) stb. A Ny-K-i tájolású sírokból hiányoznak a mellékletek (kerámia, üveg, fegyver, kés, érem), kizárólag a viselethez tartozó tárgyak kerültek elő, azok sem túl nagy számban. Ki kell emelnem a 17. sír ezüst fibulagombját (3. kép 2.), mely arra utal, hogy a Ny-K-i tájolású csoport temetkezéseit a D-É-i, illetve a DNyÉK-i orientációjúak korban megelőzik* A tipológiai alapon álló hipotézist alátámasztja, hogy a 33. sírt (2. csoport) a 34. sírra (1. csoport) ásták rá. Valószínűleg szuperpozíciós volt a 24. sír is, amely a 23. felett került elő.

9 A sírok egymás fölé ásása a kárpátmedencei szarmata barbaricumban ismeretlen jelenség. A Marosszentanna-Csernyahov kultúra területén - ha nem is nagy számban - megfigyeltek egymásra temetést, s ezekben az esetekben - akárcsak Tiszadobon - a Ny-K-i tájolásúak voltak felül.

10 1. csoport. A tiszadobi temető sírjainak többsége DNy-ÉK, illetve D-É-i tájolású (67,6 %). A rokon leletanyagú tiszakarád-inasai temető valamennyi halottját így helyezték el egy fordított tájolású kivételével.

11 A 4. századtól folyamatosan használt Biharkeresztes-Ártánd-Nagy- és Kisfarkasdomb germán - feltételezések szerint gepida - temetőiben (melyeknak anyaga sok rokon vonást mutat a Marosszentanna-Csernyahov kultúrával, azonban a Tiszadob-Tiszakarád típusú együttesektől több vonásával eltér) előfordulnak D-É-i tájolású sírok, de gyakori a Ny-K-i és az É-D-i fektetés is

12

. Az alföldi szarmatáknál legkorábbi feltűnésüktől kezdve a D-É-i tájolás az uralkodó, s ez marad egészen a 4. század végi - 5. század elejei temetkezési szokásaikban is domináns.

13 A Dél-Uraiban, a Volga-Don vidéken és a Fekete-tenger északi partvidékén a középszarmata korban általános ez az orientáció, amely a későszarmata korra (i. sz. 2-4. sz.) éppen fordítottá válik. A kései periódusban csak a sírok 20 %-ánál figyelték meg a fejjel délre fektetés szokását, s talán nem véletlen, hogy e „konzervatí8 Anélkül, hogy itt a kérdés részletes taglalásába bocsátkoznék megjegyzem, hogy a tiszadobi 17. sír fibulagombja (3. kép 2.) a tiszadobi 11. sír fibulája (3. kép 1.) és a székelyi (Jósa A. Múzeum 64.1137. 1. számon) példány (3. kép 3.) gombja közti átmeneti méret. Ez meghatározza magának a fibulának a méretét is, s ezáltal valószínűsíti az 5. század elejei keltezést. 9 Egy további rátemetkezésre hivatkozik Gombás András a 11. és 12. sírral kapcsolatban. A sírlap adatai szerint az előbbi D-É-i, a rátemetett utóbbi DK-ÉNy-i tájolású. A fentiekben leírtak alapján azonban adatai lehetnek pontatlanok. 10 Szimonovics, E. A. - Kravcsenko, N.M. 1983.19. rísz. 2,4 11 Lovász Emese 1987. 10. 12 Mesterházy Károly 1965. 61-63. Nepper Ibolya - Máthé Márta 1971. 36. Nepper Ibolya - Máthé Márta 1977. 179. Bóna István 1981. 366-367. 13 Párducz Mihály 1931., 1950., 1959. Vaday Andrea 1987. 354-358. - további irodalommal. A kérdés keleti kapcsolataival Kulcsár Valéria foglalkozik a közeljövőben belföldi ösztöndíjasként írandó dolgozatában. 32