A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Gróf Péter: Egy avarkori sárkányábrázolásról
hidai 5 és cikói 6 párhuzamai is megerősítik a 670. utáni keltezést. A cikói 51. sír nagyszíjvégének előlapján bekarcolt szalagfonat, nap /?/ és hold /?/ ábrázolás látható, amelyhez hasonló díszítést a kabai ezüst lemezes nagyszíjvégen is láthatunk. 7 A kabai lelet publikációjának illusztrációiból nem derül ki, volt-e a nagyszíj végnek oldalléce vagy sem, mivel ez a megoldás elsősorban a VII. század második felére jellemző. 8 A kabai temetkezés idejét Csallány Dezső a 610-640-es évekre teszi, amelyet a sírban levő nagygömbös fülbevaló és a hosszúfülű kengyel is megerősít, bár ezen tárgytípusok néhány évtizedes továbbélését nem zárhatjuk ki. 9 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az abonyi temető 292. sírja a 670. utáni évekre keltezhető, s a IX. század elejéig használt köznépi sírmező legkorábbi sírjai közé tartozik. Az elmúlt évtizedekben az abonyi leletekre többször hivatkoztak, sőt a 292. sírt újból le is közölték, de csak megfelelő restaurálás és alapos vizsgálat után lehetett felfedezni az előlapon levő szíjszorító felé néző sárkány képét. 10 (2. kép) A tátott szájból hegyes nyelv lóg ki, fején felül két szarva vagy taraja van, alul szakállra emlékeztető ívelt, hegyesedő nyúlványokat láthatunk, ugyanilyenek ágaznak ki a kígyószerűen csavarodó test törzséből és a 3 alsó végtagból /?/ is. A test külső és belső vonalait sűrű zegzug vonallal jelölték, a testvonalon belül poncolt pontozással díszítették. A körvonalakat himbavasra emlékeztető, élben végződő szerszámmal rovátkolták. Az állat feje mögött - testvonalon belül - egy ugyanilyen technikával készült kis állat, sárkány /?/ látható, fejjel a szíjvég egyenes végződése felé. A sárkánnyal kapcsolatos hiedelmek mind az öt kontinens népeinél megtalálhatók az ókortól napjainkig, amint erre a néprajzkutatók, elsősorban Róheim Géza is számos bizonyítékot szolgált adatgazdag, térben és időben nagy egységeket átfogó cikkében, amelyet a népvándorláskori állatszimbolika szempontjából nem árt óvatosan kezelni. 11 Egy avar harcos övén levő sárkányábrázolás esetében vizsgálódásainkat a kínai, az iráni és az általuk erősen befolyásolt közép- és belső-ázsiai nomád népek hitvilágának körében célszerű folytatni. A kereszténységben a sárkány egyértelműen a Gonosz, a Bűn jelképe. A sárkány hitvilágbéli megjelenését a vallástörténeti kutatás viszonylag későre, az ókori keleti birodalmak létrejöttének kezdetére teszi, összefüggésbe hozva a sárkány általános termékenységszimbólum voltát az öntözéses gazdálkodással. A görög-római vallás sárkányképzetével most nem foglalkozhatunk, bár a görög művészeteknek a szkíta állatstílusra gyakorolt hatása szempontjából indokolt lenne. 5 Erdélyi István 1958.16.sír X. tábla 1-5.125. sír XXVII. tábla 18-26. 6 Somogyi Péter 1984. 51. sír 5. tábla 1-3. 7 A cikói 51. sír nagyszíjvégének díszítése az abonyihoz hasonlóan zegzug vonallal történt, mint ezt Somogyi Péter szíves szóbeli közléséből tudom. 8 Csallány Dezső 1963.1, kép 2., 2.kép 1-la. 9 A kabai szíjvéghez igen közeli díszítésű cikói nagyszíjvég a Somogyi Péter által is középavarnak meghatározott 51. sírból került elő, amely szintén nem zárja ki a kabai lelet későbbre datálásának lehetőségét. 10 Marosi Arnold-Fettich Nándor 1936.72. 29. kép 11 Róheim Géza 1911.129-142., 193-209. 322
