A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Pásztor Adrien: Néhány késő avarkori lovassír Budakalászról

rovátkolt díszítés. Enyhén deformálódott. H.: 19 cm, Sz.: 9.8 cm, TalpSz.: 2.6 cm. A 9. mell. az előző párja, hurkos füle négyszögűre kalapált. H.: 18 cm, Sz.11.8 cm, TalpSz.: 3 cm. Talpalója kiszélesedő, sérült. 93. sír: T.: Ny-K, É-tól 280°, H.: 300 cm, Sz.Kb.: 230 cm, Mé.: 200 cm (3. ábra) A nagyméretű faszer­kezetes sír oldalait 15-20 cm vastagságú deszkázattal bélelték ki. Barnás elszíneződése nyomait a felszíntől számított 125-130 cm mélységig lehetett követni a sírfal mentén. A lovat maga alá húzott lábakkal, a ko­porsóban nyugvó harcos jobb oldalára, vele ellentétes tájolásban (K-Ny) temették el. A temető D-i, hosszanti oldalán leszakadó partvonal miatt nehéz volt a sír szerkezetét pontosan megfigyelni. A sírt erő­teljesen kirabolták, a vázakat feldúlták. Eredeti helyzetben csak a ló medencecsontjai és behúzott lábai maradtak a sír Ny-DNy-i felében. Közelükben a kifordított emberi koponya bukkant elő. A sír közepe tá­ján, néhány összefüggő, lóhoz tartozó csigolyacsont és bordatöredék között lószerszámveretek, az emberi kar- és bordacsontok közelében nádlevél alakú, köpüs lándzsacsúcs. A lócsontok kb. 15 cm-rel mélyebben feküdtek a koporsóhoz képest. -200 cm mélyen, metszetben sikerült az erősen rabolt koporsó barna színű nyomait rögzíteni. Ebben a mélységben a fakeret sötétbarna sávja már nem mutatkozott. Az ÉNy-i és ÉK­i sarkokban láthatóak voltak a kidőlt koporsófal ácsolatai. A rablás a koporsó alját is megbolygatta, benne két juh vagy kecske hátcsigolyái feküdtek. (A pontos állattani meghatározásokat Bartosiewicz Lászlónak köszönhetjük.) Leletek: 1-5. Azonos öntőmintából készült nyolckaréjos, öntött, ónozott bronz lószerszámveretek, egy kivételével a közepükön szegeccsel. Az ónozás erősen lekopott róluk. Átm. 2.1-2.2 cm (X. t. 2.) 6-7.: Levél­díszes, ónozott, öntött bronz falerák, melyeknek közepén és levelei között szegecsek. A lóbordák és csigo­lyák között feküdtek a rablásban. Azonos öntőmintával készültek átm. 3.9 cm (X. 1.1.); 8-9. Kör alakú, le­mezes bronz díszek/falerák?), felületükön egy középpontból forgó 4-4 levélminta. Hátoldalaikon ónbeté­tes forrasztás nyoma. Bőrmaradványok társaságában az emberi csigolyacsontok közelében bukkantak elő. Átm. 2.6 cm (X. t. 4.); 10. Téglalap alakú bronz lemezes verettöredék, a ló bal térdízületénél. Mindkettőben apró bronz szegecs. (X. t. 3.). 11.: Bronz lemezből kivágott lyukvédő. A téglalap alak egyik oldalán 0.4 cm átm. kivágott nyílás, két végében apró bronz szegecsek. H.: 25 cm, Sz.: 1.4 cm (X. t. 5.); 12.: Háromszög alakú, köpüs nyílcsúcs, keskeny köpüjében famaradvány. H. 7.9 cm. Közelében egy másik nyílcsúcs szártö­redéke famaradvánnyal, H.: 4.5 cm. A ló csigolyacsontjainál, a 4. és 7. mellékletek társaságában feküdtek; 13. A rablásfoltban, a sír K-i felében, a szétdúlt emberi bordák mellett, hegyével K-felé irányítva köpüs, nádlevél alakú lándzsacsúcs volt. Jó megtartású, köpüjének peremén lapos gyűrű fut körbe. H.: 18.8 cm, Köpü átm. 2.3 cm A bemutatásra kiválasztott három, késő-avarkori lovassírról a következőket mondhatjuk el. Mindhárom tekintélyes - a felszíntől számított —220 cm - mélysé­gűek. A közel 2x3 m-es nagyságú sírgödröket feltehetően ácsolt deszkázattal, kamra­szerűen bélelték ki. Belső terüket két részre osztották. A 85. sírnál észlelhettük, hogy a Ny-K-i tájolású, deszkakoporsóba fektetett halott jobb oldalára, 20-25 cm magasság­ban kiképzett padkára, maga alá húzott lábakkal fektették a felszerszámozott lovat. A hatalmas, sötétbarna színű rablásfoltok (melyek zömükben széles kiterjedésben a sí­rok aljáig lenyúltak) és a vizes, sóderes talaj miatt nem maradtak számunkra olyan pontosan megfigyelhető részjelenségek, amelyek alapján biztosan megállapíthatnánk ezeknak a fakeretekkel bélelt síroknak a belső rendjét. A koporsó A több éves leletmentés folyamán nagyon ritkán állt módunkban, hogy a lovassír­jainkba eltemetett harcosok koporsóit megfigyelhessük. Általában csak a sírok aljá­ban, a kibontott vázak közelében láthattuk a téglalap alakú, barna színű foltokat, ame­lyeket koporsóknak vélünk. A 93. sírban, a budakalászi lovassíroknál általában megszokott elrendezéssel szemben a koporsó alja kb. 15 cm-rel magasabban mutatkozott, mint a sír bal oldalán 280

Next

/
Thumbnails
Contents