A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Pásztor Adrien: Néhány késő avarkori lovassír Budakalászról

fekvő lóváz padkája. A szerencsétlen körülményeknek köszönhetően (u.i. a kronológia szempontjából fontos leletanyagú sír a bányakitermelés miatt kb. 10 m magas leszakadó partvonal sarkában feküdt, és D-i oldala erőteljesen megsérült) a sír közepe táján, Ny-K irányban metszetfalat húztunk. így lehetőségünk nyílt a koporsó hosszanti metszetének megfigyelésére. A sírt elpusztító hatalmas rablásfolt szinte az egész sírgödröt betöltötte, érintve a koporsó alját is. A koporsónyom alsó, keskeny, barna sávja a sír Ny-i és K-i keskenyebb végeiben, 2-3 cm vastagságú és 5-20 cm hosszú, függőleges csíkban nyúlt a sír enyhén sóderes aljáig. A sír jobb oldalának réteges bontásakor, a temetkezés alját megközelítve, csak elmosódó, keskeny, barna csíkban volt látható a koporsó keskeny vége. Tehát a koporsó nem állt lábakon. Elképzelhető, hogy a ládaszerű ácsolat oldalfalainak meghosszabbított nyomát láthattuk a függőleges metszetfalban

3

. A koporsó keskeny oldalfalai a föld nyomásától kidőltek. (4. ábra) A sírszerkezetet vizsgálva lovassírjaink az ún. I. csoportba tartozó

4 kamrás temetkezések körébe tartozik. A sírépítmények tekintetében zömmel a szlovákiai késő-avar, deszkaszerkezetes lovassírokkal mutatnak rokonságot

5

. Ugyanakkor Magyarországról a kiválóan dokumentált lukácsházi kamrasírt említhetjük a legjobb analógiaként

6

. Rítusbeli kapcsolatot (a jobb oldali, fő helyen fekvő harcos bal oldalán, vele ellentétes tájolásban nyugszik lova) az eddigi szakirodalomban ismertek

7 mellett a jelenleg feltárás alatt álló vörsi

8 ill. Szlovákiából a bernolákovoi

9 késő-avar sírok mutatnak. Az I. típusba tartozó temetkezési rítus a késői korszakban gyakoribb, mint a korai időszakban

10

. Ezért is érdekes számunkra az a tény, hogy Budakalászon mind a korai, mind a késői lovassírjaink azonos rítusúak. Övgarnitúrák: Sajnálatos módon a sírrablók tökéletes munkája miatt a lóvázakhoz képest az embervázak nagyobb arányban bolygatottak. Amíg a 93. sírban egy lemezes lyukvédőt kivéve csak néhány kantárdíszt találtunk, addig a 81. és 85. sírokban deréktájon megmaradtak a harcosok veretes övei is. A 85. sír vésett (közép-avarkori) övgarnitúráját a kis, tokos, indadíszes szíjvég keltezi a késő-avarkor elejére (VI. t. 6.). A késő-avarkorban gyakran előfordul és általánosan ismert a 81. sír öntött bronz, csüngődíszes garnitúrája (III. t. 2., I-III. t.), melyből tartalmi jegyei alapján kiemelve kell szólnunk a nagyszíjvégről és a bujtatóról. Az öntött, ónozott bronz nagyszíjvég nemcsak a szépen kidolgozott állatküzdelmi jelenete miatt válik érdekessé, hanem azért is, mert mind az elő-, mind a hátlapján a fo mező mellett az általában megszokott l-l indadíszes (vagy ugrásra készülő stilizált állatalakos) kazetta mellett még egy mező helyet kapott. így a szíjvég mondanivalója 3 Tomka Péter 1977-78. 43. 4 Kiss Attila 1962. 5 Budinsky-Kricka 1956, Trugly Sándor 1987. 6 Kiss Gábor 1985. 7 Kiss Attila 1962., Kovrig Ilona 1975. 126.141., Garam Éva 1985. 8 Szentpétery József 1990. 9 Kraskovska 1962. 430. 433., 437. 10 Kiss Attila 1962.158., Bóna István 1979. 17. 281