A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Trugly Sándor: A Komráom-hajógyári avar temető feltárása (1979–1989)

radványait tették. Az 1987. évi feltárás során a 111. és a 114. lovassírból kutyák csontvázai kerültek elő, mindkét esetben a harcosok lábainál feküdtek, 70-80 cm-es magasságban. A temető sírjaiban ugyancsak gyakoriak az agyagedények, sárga kerámia mindössze két sírban (11., 79. sír) volt. A hajógyári temető sírjainak többségét kirabolták, a sírrabló aknák kerek, ill. ovális elszíneződései sok esetben jól kivehetőek voltak. Mivel a sírrablók minden esetben pontosan ráástak a sírra, így feltételezhetjük, hogy a rablás idején a még meglévő sírjelekből következtethettek egy-egy sír pontos helyére, nyilván gazdagságára-szegénységére is. A temetőt ennek ellenére egészében kirabolták, erre utal a sok feldúlt szerény leletanyagú női- és gyermeksír. A lovassírokból a rablások ellenére előkerült nagyszámú és igen rangos ötvösművészeti leletanyag azt a több kutató által vallott nézetet támasztja alá, miszerint a rablások-bolygatások kimondottan a legértékesebb tárgyak megszerzésére irányultak, s miután a rablók ezeket megtalálták, a kisebb darabok különösebben már nem érdekelték őket.

3 A temető lovassírjaiban található aranyozott öv- és lószerszámdíszek szépen kivitelezett ötvösmunkák, a kor kiemelkedő művészi termékei. Elképzelhetően központi műhelyekben készültek és a legkiválóbb mesterek munkái. E leletanyag gazdagságát és sokszínűségét fémjelzi az a tény is, hogy benne megtalálható a későavar kor verettípusainak és motívumkincsének jelentős része. Úgy tűnik tehát, hogy e szűk társadalmi réteg - a nemesi középréteg - leletanyagában koncentrálódott a kor ötvösségének színe-java. Az antropológiai vizsgálatok során kiderült, hogy a lovassírokba nőket is temettek. Temetőnkben a 74., 80. és 81. sírban találkozunk velük. Úgy tűnik tehát, hogy az egyes harcosok feleségeinek kijárt a lóval való temetés, jelezve az adott réteg társadalmi rangját, gazdagságát. A lóval való temetés viszont nyilván csak a legrangosabb családok nőtagjait illette, ezt jelzi a temetőkben kimutatott női lovasok aránya. A mai Szlovákia területén előkerült női lovastemetkezéseket a közelmúltban Cilinská Zlata dolgozta fel.

4 A hajógyári temetőben az antropológiai vizsgálatok teljes elvégzése után további női lovasok előkerülése várható. Rajtuk kívül gyermekeket is temettek lóval (pl. 109., 132. sír), itt mindkét esetben az eltemetetteknek díszes fegyverövük és felszerszámozott lovuk volt. A hajógyári temető sajátos társadalmi viszonyait tükrözi az a tény, hogy szinte valamennyi férfi sírja rangos lovassír. A lelőhely 1984-ig feltárt részéből aranyozott, vésett és poncolt öv- és lószerszámdíszek kerültek elő, melyek a kutatás megállapítása szerint a kor legkésőbbi szakaszába tartoznak, a 8. sz. közepének ill. végének jellemzői. Az ekkorra már nagyobbrészt feltárt temetőből még hiányoztak a későavar kor kezdeti szakaszára oly jellemző griffes-indás veretek. Ez alapján a temető benépesülésének kezdetét a 8. sz. közepére, az utolsó temetkezéseket pedig a 9. sz. első évtizedeire kelteztük. A temetőnek e késői időrendi csoportjaira jellemzőek a kerek, poncolt hátterű öweretek, a tokos megoldású szíjvégek, később a hosszúkás, hármas csoportosítású és a gyöngysorkereteléses öweretek, valamint a felmagasodó fülű pikkelymintás keretelésű és a liliomdíszes szíjvégek. Gyakoriak az antropo- és zoomorf ábrázolások, 3 Tomka Péter 1977-78.50. 4 Ölinská Zlata 1990.135-146. 258