A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Gere László: előzetes jelentés a Gerjen-váradpusztai avar temető feltárásáról

3. Valószínűtlen az, hogy az avarok a Kárpát-medencébe való megtelepedésükkor szinte azonnal átvegyenek egy germán temetési rítust, amely nincs is meg a germánoknál, mint ahogy azt Szőke Béla is megállapítja. Azt, hogy a szarvasmarhának és a juhnak a keleti népek túlvilággal kapcsolatos hiedelmeiben milyen fontos szerep jut, azt már a korábbi kutatás is megállapította. László Gyula felhívta a figyelmet a pazyriki bikaálarcos lótemetkezésére. Bálint Csanád a szaltovó-majaki kultúra avar kapcsolatait elemezve fontosnak tartja megjegyezni, hogy az Eurázsia szerte elterjedt bikakultusz számos török népnél is megtalálható, sőt a türkök az Égnek lovat, bikát és kisebb állatokat, sírjaiknál szintén lovat és marhát áldoztak.

16 Ezt a főként írásos forrásokon alapuló megállapítást a régészeti megfigyelések is igazolják. Juhcsontokat találunk egyrészt a sír földjében (vaskéssel), s teljes juhesontvázat a halott mellett az Alamisik 69. és 102. kurgánban.

17 A türköknél szintén megtaláljuk a juhval való temetkezés szokását, Tuvában (MT-57-XXVL, MT-57-XXXVII. kurgánok) a minuszinszki medencében) Kapcsali II. kurgán 10.,17.,22., Perevozinszkij csaatasz 94., 122. kurgán, Tepszej II 4. kurgán, Tepszej III 4.,15.,19.,32.,36.,50. kurgán) és az Altájban (Katanda II. kiskurgán). Az Altájban és a minuszinszki medencében általában 1-9 éves gyermekeket temettek el birkával, ezekben az esetekben a temetési szertartás közel állt a lovas temetkezések szokásához.

18 A szaltovo-majáki kultúra leggazdagabb sírjaiban lovat, ritkábban kutyát, kecskét, juhot tettek a halott mellé. Figyelemre méltó, hogy a sírok melletti kis gödrökben melyekbe a halotti torok maradványait temették - edényeket, orsógombokat, az állatok koponyáját mindig megőrizték, s a csontok mindig egészek, ellentétben a településeken talált csontokkal amelyeket majdnem mindig feltörtek. Ez a szertartás kapcsolatban állott az eltemetett állat feltámadásának hitével.

19 A fenti adatgyűjtés a teljesség igénye nélkül készült, csupán azt szerettük volna vele bizonyítani, hogy a K-i népeknél a juhnak és a szarvasmarhának fontos szerep jut a temetési rítusban. Igaz nem pontosan olyan, mint az avaroknál, ennek ellenére azt azonban bizonyítja, hogy az avarok hozhattak magukkal olyan temetési szokásokat, melyeknek gyökerei keleti eredetűek. Továbbra is nyitott viszont a kérdés, milyen hiedelmek kapcsolódtak a juh eltemetésének szokásához. Ezzel kapcsolatban igen érdekes kérdést tesz fel Tomka Péter a halotti áldozatokról írt cikkében: „Újra felvethetjük ezek után a kérdést, hogy vajon a sopronkőhidai típusú IX. századi temetőkben megfigyelt halotti áldozatot nem bizonyos idővel a temetés után ásták-e be a sírgödörbe (legalább is az esetek egy részénél)?

20 A nyúzottbőrös juh illetve szarvasmarha koponyás temetkezések egy részénél nagy a valószínűsége annak, hogy azok halotti áldozat maradványai. így érthetővé válik, miért a halott fölött a sír földjében találjuk azokat. Az is lehetséges, hogy ezzel az áldozattal a halott lelkének túlvilági életét 16 Bálint Csanád 1975. 58-59. 17 Bernstam A. N. 1952. 82-85. 18 Nyesztyerov Sz. P. 1990. 81-83. 19 Pletnyeva Sz. A. 1981. 69. 20 Tomka Péter 1986. 48. 228