A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Gere László: előzetes jelentés a Gerjen-váradpusztai avar temető feltárásáról

adja, majd összegyűjti az ilyen rítusú temetkezéseket a 6-9. századig. Elemzi a marha vagy juhkoponya síron belüli helyzetét, viszonyát a többi lelethez, s értékeli ezeknek a síroknak temetőn belüli elhelyezkedését. Figyelemre méltó, hogy fontosnak tartja különválasztani a marha illetve juhkoponyás sírokat. Ezzel nyilván arra akar utalni, hogy a két rítus nem teljesen azonos, bár eszmei hátterük igen szoros. Szinte biztos, hogy nem a véletlenen múlt az, mikor került juh és mikor került szarvasmarha a sírba. Nyilvánvaló, hogy ezt a felosztást még tovább kell finomítani, külön kell választani a teljes, a részleges és a nyúzott juhbőrös temetkezéseket is. E munka elvégzésének csak akkor lesz értelme ha publikálva lesznek az újonnan feltárt avar temetők, ahol ilyen rítusú sírokat tártak fel (Szegvár-Oromdűlő, Kunszentmárton-Ady Endre u. 2/A, Öcsöd, Nagyréde-Ragyogópart).

12 A jelenlegi adatok birtokában is azonban megállapíthatjuk azt, hogy ezt a temetkezési rítust a betelepülő avarság K-ről hozta magával. A csonkolt marhakoponyás temetkezési rítust Szőke Béla Miklós külön egységként kezeli, mivel az avar birodalom területén nem találja nyomát a korábbi időben. A jelenség magyarázatát pedig a gazdasági elszegényedésben, illetve a kereszténység hatására rejtőzködésre kényszerülő, tovább élő pogány szokásokkal magyarázza. A jelenségnek ez a magyarázata azonban nem állta ki az idő próbáját, ugyanis a Szekszárd-bogyiszlói úti temető 314.,742. sírjában nyúzott-szarvasmarha szarvcsapos, a 269. sírban nyúzott kecske szarvcsapos temetkezés került elő. A temetkezés korát a 314. sír maszkos kisszíjvége alapján 600 utánra határozza meg Rosner Gyula.

13 Szőke Béla Miklós újra elemzi a sopronkőhidai sótartó ábrázolását s a következő végkövetkeztetésre jut: „Úgy tűnik, a termékenységkultuszhoz fűződő játékok ábrázolásait követhetjük nyomon az északi brachteátákon, Bildsten-ábrázolásokon, Childerik bikamaszkos lován át a sopronkőhidai és tatabányai agancsfaragványokig."

14 Kétségtelen tény, hogy a sopron-kőhidai sótartó életfája mellől hiányzik a nap és a hold, míg az uráli szibériai népek életfája mellett mindig megtaláljuk azt, s ott van a mokrini tégely ábrázolásán is.

15 Lehetséges, hogy az ábrázolás értelmezése helyes. Azonban teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy termékenységi kultusz ábrázolással (amely germán eredetű) az egész avar kór marha illetve juhkoponyás temetkezési rítusa magyarázható lenne, hiszen ez azt is jelentené, hogy az egész temetkezési szokást az avarok a germánoktól veszik át. Igaz, ezt Szőke Béla Miklós nem állítja, de az ellenkezőjét sem jelenti ki. Egy ilyen feltételezést teljességgel kizárják az alábbi tények. 1. A sopronkőhidai sótartó egy kései - IX. századi - avar sírból került elő, tehát ha az avarokat érte is germán hatás, az csak egy hosszabb folyamat eredményeként képzelhető el. 2. A juh illetve marhakoponyás temetési rítus (a csonkolt marhakoponyás is) az avar kor elejétől a végéig nyomon követhető, mint azt a fentiekben bizonyítottuk. 12 Szegvár-Oromdűlő - Rég.Füz. 1982. Kunszentmárton-Ady Endre 2/A - Rég.Füz. 1984. 73. Öcsöd - Rég.Füz. 1987. 67. Nagyréde-Ragyogópart - RégFüz. 1981.55-56. 13 Rosner Gyula 1975-76. 98.Д05. 14 Szőke Béla Miklós 1979.101. 15 Diószegi Vilmos 1976.12-13. 227