A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Gere László: előzetes jelentés a Gerjen-váradpusztai avar temető feltárásáról

Karperecünket tehát, s vele együtt a 40. sír többi leletét is a 7. század utolsó évtizedeire datálhatjuk. (V. tábla 1-7.) 9.sír Orsógomb: szürke anyagú, bikónikus, sima díszítetlen. Magassága 2 cm, átmérője 2,9 cm. (VII. tábla) 38.sír Bögre: Magassága 13,4 cm, fenékátmérője 7,5 cm, szájátmérője 9,9 cm, legnagyobb kihasasodása az edény középvonalára esik (11,3 cm). Maximális térfogata 700 ml. Durva, kézzelformált, hordó alakú, barnásszürke színű edény. Kerek talpgyűrűre valószínűleg két-három anyagszalagból építették fel, ezek illesztése azonban nem látszik, mivel kívül-belül gondosan elsimították felületét. Pereme egyenes, felfelé szélesedik, felül egyenesen levágott. Az edény belülről erősen kormos. IV. Temetkezési szokások Mint azt a sírleírásoknál már említettük, a 6. sírban nyúzott juhbőrös temetkezést figyeltünk meg. Hasonló rítus nyomai voltak fellelhetők a 40. sírnál is. Csak a 31. sír feltárásakor értettük meg igazán, hogy a 6. sírban valójában mit is találtunk. (Ez volt a második ilyen rítusú sír, amit feltártunk a temetőben.) A 31. sírban 8-12 éves leánygyermekre oly módon terítették a juhbőrt, hogy a juh koponyája a gyermek koponyája fölé került, lábközépcsontok pedig a sírgödör két oldala mellett voltak elhelyezve. A gerjeni temetőben hasonló temetkezési szokást figyeltünk meg még a 28.,48.,49. sírokban. Ezek a sírok erősen feldúltak, így részletesebb megfigyelésre nem volt mód. Az eddig feltárt juhbőrös temetkezésekre az alábbiak a jellemzőek: 1. A juhcsontokat - a jól megfigyelhető esetekben - mindig a koponya fölött, a sír földjében találjuk. 2. Ezek a temető leggazdagabb sírjai. (A 28. sírban szablyát és aranyozott bronz fülbevalót, a 31. sírban nagy üveggyöngycsüngős fülbevalót és vaskést találtunk.) 3. A juhcsontokon kívül megtaláljuk a hagyományos halotti útravalót is. (A 28. és a 31. sírban például szarvasmarha combcsontját és tyúkcsontokat.) 4. Ezeknek a síroknak temetőn belüli helyzetéről viszonylag keveset tudunk, azonban az látszik valószínűnek, hogy egy-egy családra jellemző ez a temetési rítus. A 6.,47.,48. sírok alkotta sor legalábbis ezt látszik valószínűsíteni. A 28.,31.,49. síroknál még nincs összefüggően feltárt temetőrész, így ezek ilyen szempontból nem értékelhetőek. Az un. sopronkőhidai temetkezési rítussal összefoglalóan legutóbb Szőke Béla Miklós foglalkozott.

11 Munkája első részében a korábbi irodalom kritikai elemzését 11 Szőke B. Miklós 1979.51.103. 226