A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Horváth M. Attila: Adalékok az avar tegezöv viseletéhez

ADALÉKOK AZ AVAR TEGEZÖV VISELETÉHEZ HORVÁTH M. ATTILA (Budapesti Történeti Múzeum) A magyarországi népvándorláskori régészeti köztudatban akasztóhorog elnevezéssel élő, ránézésre jelentéktelennek tűnő tárgyak gyakorlati felhasználásának kérdéseivel ezidáig igen kevesen foglalkoztak részletesebben. Az avarkori leletek sokrétűsége és gazdagsága rendszerint háttérbe szorította azokat a kiegészítő jellegű tárgyakat, amelyek nem rendelkeztek jelentős kor- és ethnikummeghatározó vagy rangjelző szereppel. Európa éghajlati viszonyai nem kedveznek túlságosan a szerves anyagok földben való megmaradásának, így azok elkorhadása után a kiegészítő jellegű viseleti- és használati tárgyak funkcionális rekonstrukcióját csak a sírban való elhelyezkedésűk, illetve a meghatározó jellegű tárgyakhoz való viszonyuk alapján lehet megkísérelni. Kalmár János 1943-as cikkében összegyűjtötte a Magyarországon addig előkerült akasztóhorgok és veretek jó részét, közéjük sorolva a jelen dolgozat témájául szolgáló, kampós kialakítású, horogszerű tárgyakat is.

1 A leleteket tárgytípusonként osztályozta és hét fő-, valamint több alcsoportba osztotta. A szóbanforgó kampókat a 7/A és 7/B csoportokba sorolta. A 7/A csoportba az övre szegecselhető, a 7/B-be pedig az övre felerősíthető horgok kerültek.

2 Kalmár véleménye szerint a 7/A csoport horgait átmeneti jelleggel, úgymond a kéz szabaddá tételének pillanatában használták, a 7/B csoportéit pedig a tegezzel hozza összefüggésbe. Megállapításait a magyarországi régészeti kutatás kritika nélkül elfogadta és mind a mai napig alkalmazza is, annak ellenére, hogy Kalmár maga is figyelmeztet arra, hogy az ismert bizonytalansági tényezők miatt csak feltételezhető, hogy ezek a tárgyak a fegyverzet és a készségek övre való felakasztására, illetve átmeneti jellegű függesztésére szolgálhattak.

3 Bóna István a Szegvár-sápoldali lovassír feldolgozása során végzett kutatásaival bebizonyította a horgok és a tegez kapcsolatát, valamint fényt derített azok eredetére is.

4 Ekkor úgy tűnt, hogy a tárgytípus rendeltetésének kérdése tisztázódott, azonban alkalmazásuknak ez az elméleti formája számos gyakorlati problémát vetett fel. A 1 Kalmár János 1943.149-159. 2 Kalmár János 1943. 156. XXVI. 1.14-18. kép. A 19. számon szereplő és a 7/A típusba sorolt szeged-átokházi vékony bronzhuzalból készült tárgy tévesen került a táblára, mivel az kialakításánál fogva sem függesztésre sem kapcsolásra nem alkalmas. 3 Kalmár János 1943.149-159. 4 Bóna István 1979. 7. 2/9., 8.11. jegyz. 205