A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Költő László: A Kéthely-melegoldali Keszthely-kulturás temető (Előzetes jelentés)
módját is sikerült rögzítenünk. E szerint ezeket a súlyos, nagy ékszereket valószínűleg fülben viselhették, és hátul a tarkónál, vagy elől a nyakon finom bronz, illetve ezüst láncocskával, vagy zsinórral össze is kötötték (ld. 7. tábla 2,3.) A „stílus-tűk" egyértelműen a ruha összefogására szolgáltak, a jobb kulcscsonton jobbról balfelé tűzve találtuk őket (3. ábra). A stílustűk és a fülbevalók túlnyomórészt együtt fordultak elő egyegy síregyüttesben (7 esetből 6 alkalommal), azonban ennek alapján nem lehet arra következtetni, hogy a szórványként átadott tű (1. tábla 1.) mellett is lett volna fülbevaló. Fegyvermellékletet három esetben találtunk (a 29. és a 30. sírban un. nyéllyukvédős fokost, a 15. sírban pedig egy köpűs nyílhegyet). Igen érdekes, hogy mindkét baltes sírban volt bronz karperec (a 30.-ban töredék). A karperecek helyzetének megítélését azonban nehezíti, hogy mindkét sír bolygatott volt. A karperecek a szokásos sokszög-, ovális-, rombusz keresztmetszetű, poncolt díszítésű darabok. A poncdíszítés legáltalánosabban háromszög, de pontkörös és félkörös poncolású darabok is vannak. A szórványként átadott leletek között található egy kígyófejes karperec két töredéke (2. tábla 3.). Az egyetlen - négyszög keresztmetszetű - tűtartó a 14. sírból származik. Díszítetlen, sima felületű darab 2 . Főként a temető elpusztított ÉNy-i részéről származnak a Magyar Tibor gépkezelő által átadott griffes-indás veretek, valamint az áttört ornamentikájú tokos nagyszíjvég (1. tábla 2, 3, 5), melyek összetartozása, vagy több sírból származása sajnos már nem volt rekonstruálható. A fémleletek anyaga túlnyomórészt bronz. Ezüstből készült a 3. sír préselt álcsatos övgarnitúrája, a 7. és a 24. sír tűje, valamint a 13. és a 24. sírból származó fülbevalók. A leleteken több esetben sikerült megfigyelnünk szövetlenyomatot. így például több karperec belső oldalán is, ami arra mutat, hogy a karpereceket a ruha ujjára húzva, kívül is viselhették. A nyakláncok általában vegyes összetételű gyöngyökből állnak, előfordul a kásaszemes- folytatott-, dudoros-, a többtagú rúdgyöngy, valamint a dinnyemag alakú gyöngy is egy-egy gyöngysoron belül. Jó példa erre a 24. sír gyöngysora, ahol ugyan az állatjárás által történt bolygatás következtében a gyöngyszemek pontos egymásutániságát nem sikerült hitelesen rekonstruálnunk (7. tábla 4.), de pl. a 35. sírban olyan dinnyemag-, egyszerű szemes- és folyatott gyöngyökből álló nyaklánc volt, amelyen a felfűzés úgy történt, hogy az egyéb gyöngyök közé „osztónak" mindig dinnyemag alakú került. Ebbe a gyöngysorba volt még fűzve egy ovális keresztmetszetű, rúd alakú, piros, csiszolt féldrágakő gyöngyszem is. A 36. sírban pedig a nagyméretű dinnyemag pro vagy kontra vitázzunk, jobb híján, miután mégis csak egy bizonyos jellegzetes leletegyüttesről van szó, jelen tanulmányban megmaradok a szakirodalomban mindmáig használt terminológia mellett. 2 Megtalálását szerencsés véletlennek köszönhetjük. A 14. sírt ugyanis, melyben a tűtartó feküdt, az első leletmentés után is folytatott dózerolást követően ismeretlen tettesek „feltárták". A váz eredetileg bolygatatlan lehetett, mivel az amatőr feltárók is eredeti helyükön hagyták a csontok legnagyobb részét, illetve a leletek eltávolítása után oda tették vissza. így biztosan megállapíthattuk, hogy volt a bal kézen karperec, melynek nyomát az eltört bal alkarcsontokon megtaláltuk, körülásták a koponyát is, de mivel azon aem láttunk patina nyomokat, nem volt megállapítható, hogy onnan vittek-e el valamit. A jobb alkar mellett viszont (biztosan a vázhoz tartozó csontnak vélve) helyén hagyták a tíítartót. 172
