A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Lőrinczy Gábor: A Szegvár-oromdűlői kora-avarkori temető 1. sírja
bi temetkezés is, a szentes-derekegyházi 14 sír, a mór-akasztódombi 21. és 22. sír 15 , a Szekszárd-Bogyiszlói úti részleges ló-, marha- és juhtemetkezéseket tartalmazó sírok 16 , a szegvár-sápoldali sír 17 , hogy csak a viszonylag jól dokumentált kora avar temetők néhány sírját említsem. A Kárpát-medence kora avar temetőiben előkerült különféle részleges állattemetkezések együttes értékelését nemcsak az azonos temetőben, ill. sírban való közös előfordulás teszi szükségessé, hanem az is, hogy azokat azonos gyakorlattal nyúzták meg. És ez egyben megkülönbözteti ezeket pl. a 10. századi magyarság gyakorlatától éppúgy, mint a 9-10. századi kelet-európai részleges lovastemetkezéseket gyakorló más népcsoportoktól. A korai avaroknál a részleges állattemetkezések csonkolt változata figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy a nyúzás során a bőrt a lábszárakról nem fejtik le az Ízületnél, hanem a négy lábszárat ferdén elvágják. Ezt a csonkolt változatot figyelhetjük meg minden kora avar jól dokumentált részleges állattemetkezés esetében. E megfigyelés helyességét a további kutatások igazolhatják csak, mivel az ismert 35 korai avar részleges állattemetkezést tartalmazó lelőhelyről alig néhány sírról rendelkezünk ilyen szempontból értékelhető képi dokumentációval, többségükről csupán pontatlan leírásokkal. Áttekintve a korabeli kelet-európai és ázsiai lehetséges előzményeket a rítus eredetének felderítése érdekében, hasonló nehézségekkel találkozunk. A számításba vehető temetkezések döntő többségéről 18 a publikációk nem közölnek értékelhető illusztrációt, így ma még az összehasonlítás bizonytalan. A részleges állattemetkezés csonkolt változatának meglétét jól illusztrálja a 6. századra keltezhető, a berezsnovkai 19 és a sivasskojei 20 sír. Amennyire a rablás ellenére megállapítható, a barabai sztyeppéról nemrég közzétett temetkezések alapján ÉK-Kazahsztán területén mindkét nyúzási módot a csonkolást és az Ízületnél lefejtett megoldást is ismerték. 21 E temetkezéseket nem vehetjük figyelembe a kárpát-medencei kora avar részleges állattemetkezések eredetét keresve, mivel az itt előkerült jól keltezhető leletanyag a 6. századnál későbbinek tűnik. A korábbi szórványos előfordulása 22 után a 6. századi délorosz sztyeppén válik régészetileg megfoghatóvá és „láthatóvá". Ezt kell figyelembe vennünk a kárpát-medencei 6-7. századi temetkezések eredetének keresésénél. Erre a területre utalnak a szegvári 1. sír halottjának mellékletei is. 14 Csallány Gábor 1939. 15 Török Gyula 1954. 16 Rosncr Gyula 1975-76. 17 Bona István 1979. Az itt közölt sírrajz rekonstrukció, ezért ilyen szempontból nem mérvadó. 18 Legutóbbi összeállítását lásd Somogyi Péter 1987.139-145. 19 Sinicyn I.V. 1959. 20 Kubysev 1Л. 1980. A sírrajzot Szentpétery József szívességéből ismerem. 21 Dereyjanko E.1.1988. 22 Tomka Péter 1986.41. 132
