A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Dalol a tenger, dalol a múlt (Erdélyi Mihály művészetéről)

folytatja e mostani vonulat: mégis számottevő különbségekkel találkozunk. Az előbbi munkán még többé-kevésbé mellérendelő viszonyban voltak a természeti, táji és tárgyi elemek, továbbá a figurális motívumok. Most viszont egy különös fordulattal az emberi alakoké lesz a vezérszólam: egyszerűen a tömegek kapják a főszerepet. Igaz, a Tengerész dalán ismételten öblösebb vízparti részt láthatunk, csakhogy a figurák arányrendjének megnövekedése bizonyos fokig elhalványítja a táji környezet jelentőségét. A Farsangi muri és az Idegenforgalom pedig egyértelműen jelzi: ezeken a képeken a tárgyi, környezeti elemek inkább csak egyféle értelmező, keretfunkciót kapnak. Az utóbbi mű hátterében például egy-egy sajátságos szegedi motívumot észlelhetünk, nem beszélve a várost jelölő feliratról és az óráról. Ahogyan a másik alkotás hátterében is madarak röpködnek — szinte a pillanat mulandóságára utalva —, ugyanakkor a falon levő képen éppen a csábítás és a bűnbeesés biblikus jelenete mutatkozik. Már ennyiből is kitűnik: Erdélyi azért nem oldódik fel teljességgel a jókedvű és ünnepi látványok forgatagában. A jelképező, általánosabb érvényű motívumok némileg ellenpontozzák a látszatvilág fesztelen „csacsogásat", a nagy életszínjátékot. 9. Erdélyi Mihály: Farsangi muri Odesszában. Olaj, 1966 370