A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Dalol a tenger, dalol a múlt (Erdélyi Mihály művészetéről)

4. Erdélyi Mihály: Bejárat a kikötőbe. Olaj, 1936 A Signora Flóra elrendezésében pedig alig jut hely a tárgyi, környezeti elemeknek. A főszereplő mögött egy oszloprészietet látunk, azután néhány horizontális és vertikális vonal utal a környezet térszerkezetére, majd baloldalt egy óramotívum zárja a képfelületet. Ezen a festményen tulajdonképpen az értelmező figuráké a meghatározó szerep. Signora Flórán kívül ugyanis még három alakot látunk, akik valamiképpen behatárolják és tartalommal töltik meg az egyébként is beszédes, középső személyiséget. Mindenesetre kétségtelen : jelentésekkel telített, tanulságos alkotásokkal állunk szemben. A. Szirén formaadásában például megjelennek a gauguines tanulságok, de közel sem kiérlelt és tiszta formában. Igaz, a nagyvonalú, érzéki vonalritmus egyféle monumentális egyszerűséggel ruházza fel a müvet, csakhogy a színkezelés oldottságával másféle hatások is beépülnek a képbe. A rajzok kapcsán már szó esett a reflexszerű, villódzó tónushasználatról, ami ezúttal is viszontlátható. A nőalak rózsaszínes, ibolyás testén világosabb, sötétebb zöldes foltok világolnak: összefüggésben a természeti háttér hasonló színritmusaival. E kétféle módszer összeépítése tulajdonképpen 361