A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-1. (Szeged, 1986)

Művészettörténet - Szuromi Pál: Dalol a tenger, dalol a múlt (Erdélyi Mihály művészetéről)

kevésbé egymásra utalnak. Voltaképpen ezen az alapon kapcsolható Erdélyi piktúrája az előbb felvázolt művészi jelenségsorhoz. Később még visszatérek ezekre az összefüggésekre, de most haladjunk tovább. Erdélyi munkásságában ugyanis korántsem csak a szellemi kötődések az érdekesek, hanem az esztétikai értékszempontok is. Arról beszélek: méltatlanul kezelnénk ezt az életművet, ha csupán a vidéki kismestert látnánk az alkotóban. Elvégre olyan sajátságos művészi teljesítmények is megtalálhatók ebben a festészetben, amelyek szerint Erdélyi Mihálynak a modern magyar piktúrában is helyet lehetne keresni. Félreértés persze ne essék! Nem azt mondom, hogy jelen esetben egy nagy hatású sílusteremtő mesterrel van dolgunk. Tény viszont, hogy hazai műtörténetünkből nem hiányoznak azok az alkotók, akik többé-kevésbé csak külsődleges szempontok alapján kerültek be e közegbe. Tagjai voltak például egy-egy művésztelepnek, noha műveikben nemigen találkozhatunk eredetiséggel A szegedi festő nem kötődött tartósabban ilyenféle szervezetekhez, csakhogy legjobb képei sajátságosan egyéni szemléletről, egyszersmind rangosabb esztétikai minőségről tanúskodnak (pl. Bejárat a kikötőbe, Farsangi muri Odesszában, Tengerész dala, Hídépítés, Idegenforgalom). Mindenekelőtt ez teszi indokolttá Erdélyi munkásságának tüzetesebb megismerését. Szerencsére nem hiányoznak innen az alapozó publikációk, s itt elsősorban Szelesi Zoltán találó jellemzésére, értékelésére gondolok (A Szeged képzőművészete című kötetben). Ám a következőkben így sem vállalkozhatok az életmű átfogóbb és komplexebb elemzésére. Mert mind ez idáig hallatlanul keveset tudok az alkotó külföldön töltött éveiről: egyáltalán személyi, művészi kapcsolatainak láncolatáról. Ezzel együtt a művek jelentős része hazai és külföldi magánszemélyek és intézmények birtokában van, amelyek felkutatása hosszabb időt igényel. Erdélyi alkotásainak egy másik jelentős hányada ugyanakkor a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található meg (50 grafikai lap, 50 festmény). Ezt a változatos, gazdag kollekciót Szeged városának ajándékozta a művész (1971): mintegy vázlatos keresztmetszetet adva termékeny pályájáról .A mostani dolgozat is főként ezekre a dokumentumokra támaszkodik. Szándékom szerint pedig elsősorban az életmű szakmai elemzését szeretném gazdagítani: különösebb figyelmet fordítva a stiláris módosulásokra, másrészt a belső és külső összefüggések, analógiák érzékeltetésére. Századunk művészetéből nem hiányoznak a regényesebb, izgalmasabb életpályák. Előfordul, hogy egy-egy alkotó a „polgári" szakma mellett bontakoztatja ki képességeit, mások viszont „szabadúszóként" próbálnak boldogulni. Talán Mednyánszky László példája a legszembetűnőbb, aki a vándorok nyugtalanságával jóformán fél Európát bebarangolta. Hol előkelő körökben, hol pedig a külvárosok nyomornegyedeiben bukkant fel : igazában csak a természetben ismerte a nyugalmat. Ez a nyugtalanság egyébként szélesebb körben is érvényes, leszámítva most az előbbi szélsőségeket. Hiszen a két világháború között felnövekvő művészek sorában voltaképpen alig akad, aki nejárt volna külföldön. Leginkább Párizsba, Németországba és Olaszországba vezetnek az utak. S az is közismert: ezekben a kiutazásokban majd mindig felfedezhető egyféle szisztematikus kötődés, egyféle kulturális, szellemi elkötelezettség. Nem véletlen, hogy Lyka Károly többek között ezekre a mozzanatokra hivatkozik, amikor a szóban forgó időszak festészeti vonulatait érzékelteti.

6 5 Lyka K. 1956. 349